Múlt-kor.hu

A szabadabb oktatás kádári víziója

A szabadabb oktatás kádári víziója

2009. augusztus 11. 11:47

A fordulat éve, 1948 után a szovjet blokk kommunista pártjai központi kérdésként kezelték a régi uralkodó osztályok művelődési monopóliumának megtörését. Ennek egyik eszköze az oktatás ún. demokratizálása volt - tudhatjuk meg Takács Róbert nemrég megjelent könyvéből, aki a származási megkülönböztetés megszüntetését vizsgálta meg.

„Tavaly egy belső tanácskozásunkon beszélgettünk arról, hogy a gyermekőrsöket miről nevezzék el. Egy-két amolyan nagyon osztályharcos ember azt javasolta, hogy Marxról és talán Lassalle-ról, meg Engelsről kell az őrsöket elnevezni. A gyerekek valamivel jobban szerették volna, ha nyusziról, mókusról meg virágokról nevezhetnék el őrseiket. Mi a gyerekek mellett álltunk ebben a ’harcban’, és inkább vállaltuk megint azt, hogy liberalizmussal meg revizionizmussal vádoljanak bennünket” – hangzott 1961. október 12-én Kádár beszéde az Országgyűlésben. Történelmi pillanat: ez volt az első olyan alkalom, amikor a vezető nyíltan beszélt a társadalmi megkülönböztetés megszüntetéséről. A történet azonban jóval korábban kezdődik.

A munkás- és parasztcsaládból származók aránya a népi kollégiumoknak, szakérettséginek köszönhetően jelentősen emelkedett, ám drasztikus változást az új felvételi rendszer, a származási kategorizálás bevezetése jelentett. 1949 és 1962 között ezzel az adminisztratív intézkedéssel biztosították a népi származásúak kimagasló arányát, illetve így zárták el a továbbtanulás lehetőségét a "kizsálmányolóknak" minősítettek gyermekei elől. A súlyos személyes sérelmeket, sokszor sérülést is okozó korlátozásokat a proletárdiktatúra eszméje, valamint a történelmi igazságtétel elve legitimálta.

Az 1956 utáni fejlődés, a konszolidáció sikere azonban a kibontakozás akadályává tette a származási kategóriák rendszerét. Így az MSZMP VIII. kongresszusa hosszas vitákat követően kimondta annak eltörlését a felsőoktatás intézményeiben. Az intézkedés a kádári kétfrontos küzdelem jelszava alatt végigvitt enyhülési folyamat egyik emblematikus döntése volt.

De mennyiben érte el célját a származási kategorizálás gyakorlata? Valóban megteremtette-e az oktatáshoz való hozzáférés egyenlő esélyeit? Milyen folyamatok tették a pártvezetés számára feleslegessé az adminisztratív beavatkozást a felvételik során? Milyen viták folytak az 1962-es és 1963-as határozatok hátterében? Valóban megteremtette-e a versenyelvet és a szabad bekerülés lehetőségét az új felvételi rendszer? Hogyan illeszkedett a felsőoktatási felvételik reformja a kádári "liberalizáció" egészébe? A monográfia ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat, miközben betekintést nyújt a kora kádári döntéshozó mechanizmus működésébe is.

Az új érettségi alig pár évvel ezelőtti megszületését övező viták ismeretében pedig az is érdekes lehet, hogy az 1962-63-as változásokat is komoly összetűzések előzték meg: a nyilvánosság falain kívül komoly vita folyt arról is, hogy a középiskolákban tett írásbeli vizsga, vagy pedig az egyetemek által bevezetendő felvételi képezze-e az intézményi tagság belépőjét.

Takács Róbert: A származási megkülönböztetés megszüntetése, 1962-1963. Napvilág Kiadó, Bp., 2008. 180 o. 1600 Ft. Politikatörténeti Füzetek

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

A szabadabb oktatás kádári víziója

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2020. ősz: Hiúságunk története

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra