Az északi Pompeji is feltárja titkait
2009. augusztus 3. 10:31
A velencei repülőtéről északra, egy százhektáros területen ma csak szóját és kukoricát termesztenek. A régészek azonban ezek alatt műholdképek és légi fotók segítségével egy hatalmas, az ókorban Altinum névre hallgató metropolisz maradványait fedezték fel, ahonnan Velence első lakói is származhattak.
A város létezéséről és elhelyezkedéséről évszázadok óta tudnak, de mivel teljesen nyoma veszett, ebben ki is merült a tudomány. Altinum hét kilométerre volt Velencétől északra, a mai Jesolo fürdőváros és a Marco Polo repülőtér között. Kétezer éve ott keresztezte egymást két római kereskedelmi út: a Via Annia, amely az Adria mentén haladt, valamint a Via Claudia Augusta, amely továbbvezetett a mai Bajorország területére. A 2-3 méteres mélységben rejtőző romok alapján a város méreteiben Pompejivel vetélkedhetett, és a bronzkortól körülbelül 600 éven át uralta a térséget, majd a római birodalom részévé vált.
Ahogy arra tavaly ősszel Paolo Mozzi, a Padovai Egyetem földrajzi tanszékének kutatója már rámutatott, a 2007-ben elkezdett vizsgálatok legelső, nagyfelbontású műholdfelvételei egy kiterjedt várost rajzoltak ki Velencétől 7 kilométerre északra, Altino közelében. A műholdfelvételeken széles utcákat és tereket, palotákat és templomokat, színházakat és csatornákat, valamint egy nagy amfiteátrumot azonosítottak.
A kutatók most az infravörös tartományban készült felvételeket a látható fényben készültek felé helyezték. Ez lehetővé tette, hogy meghatározzák az épületek helyeit - a haszonnövények ugyanis más-más érési stádiumban voltak aszerint, hogy volt-e valaha alattuk építmény vagy sem. A világosabb növények többek közt egy bazilika, egy amfiteátrum, egy fórum és talán templomok körvonalait fedték fel. A digitális képalkotás ezenkívül megmutatta, hogy Altinum két-három méterrel helyezkedett el az akkori tengerszint felett, és volt egy csatornája - itt érettebbek voltak a növények -, amely átszelte a várost, és összekötötte a mai Velencei lagúnával.
A jelek szerint Altinum prosperáló város volt, amelynek mintegy 20 ezer lakosa lehetett. A város szerepét Sztrabón is kiemelte: leírása alapján a város a térség legfontosabb kereskedelmi központja lehetett, hiszen ott a tengeri és szárazföldi útvonalak kapcsolódtak össze. A mindennapok azonban nem lehettek könnyűek: a környezeti vizsgálatok alapján a nyarak forróak és fülledtek, míg a telek ködösek és párásak voltak.
A feltevések szerint Altinum a barbárok előretörésének esett áldozatul. Ekkor lakói a lagúna belsejébe menekültek, s megalapították a szigeteken Velencét (Venetiae), felhasználva az építkezéshez városuk köveit. Altinum emlékét néhány sziget őrzi, amelyeket az elhagyott római város egyes körzetei után neveztek el: ilyen Torcello (az egykori Torricellum), Murano (Ammurianum) és Burano (Porta Bureana). Az egykori település területe aztán a 19. században vált földművelési térséggé. Mozzi szerint így egyedülálló lehetőség előtt állnak, hiszen Altinumra később nem épült város, így az ókori romokat fedezhetik fel.
A Science magazin legújabb számában megjelent vizsgálati eredményeket a helyi régészek is bíztatónak tartják. Mozzi és csapata így nem csügged: a tervek szerint folytatják a terület felmérését, majd a talajvizsgálatokkal kiegészítve megpróbálják megállapítani, hogy hol kezdhetnék majd el a jövendő régészeti feltárásokat.
Altinum a Google Earth-ben is bekapcsolható: a részletek itt olvashatók.