Hétvégi várkalauz: Hajdúszoboszló
2009. július 31. 13:25
Hajdúszoboszló nevének hallatán mindenkinek a gondtalan nyaralás időszaka jut eszébe, pedig a világhíres élményfürdő alig néhány évtizede vált a település meghatározó részévé. Ha azonban visszalapozunk a históriás könyvek lapjain, a távolba vesző évszázadok sorában több tragikus esemény köthető hozzá.
A széles rónán, a Kösély folyó menti termékeny földek művelésére már a kora középkorban jelentősebb létszámú lakosság telepedett meg. A régészeti feltárások szerint plébániatemplomuk alapjait a 15. században rakták le. A zavartalan fejlődés egészen a mohácsi csatavesztésig tartott, amely után a török hódítás veszélye fenyegette a lakosságot. Védekezésül a helybeliek erődfallal vették körül egyházi épületüket, hogy ellenség feltűnésekor oltalmat nyerjenek benne. Nagyobb seregek ellen azonban a falak által nyújtott védelem kevésnek bizonyult, így 1590-ben a török és tatár fegyveresek felperzselték azt.
Sokáig csak üszkös maradványok jelezték az egykori lakóhelyet, mígnem 1605-ben a Habsburgok uralma ellen felkelt és Erdély fejedelmi trónjára került Bocskai István ide telepítette le hét századnyi lovas hajdúját. A török hódoltság idején megsemmisített falvak határában rideg marhát nevelő, részben földműveléssel foglalkozó, de jó pénzért kardjukkal bárki szolgálatába álló harcedzett fegyveres hajdúk megnyerésével Bocskai jelentős haderő birtokába jutott. A mezővárosi privilégiumokat később Báthory Gábor fejedelem is megerősítette.
A korabeli leírások szerint a 17. században már mintegy háromezer, református vallású embernek adott szállást a mély árokkal és palánkfallal kerített hajdúváros. A hajdúk, mint együttesen nemesített réteg, nem pénzbeli adóval, hanem fegyverrel szolgálták urukat, a mindenkori erdélyi fejedelmet. Ez okozta vesztüket is, amikor II. Rákóczi György ellentmondásos politikájával kiváltotta a szultán haragját. A bosszúszomjas padisah Szejdi Ahmed budai pasát küldte ellene, aki túlerőben lévő csapataival a hajdúsági települések ellen indult.
A korabeli források vérfagyasztó részletességgel írják le az eseményeket. A szoboszlói lakosság fele elmenekült, mert csak kevesen bíztak az ellenállás eredményességében. A végsőkig elszántak Kecskeméti Balázs főkapitánnyal a kis-szoboszlói erődtemplomba zárkóztak be, amely a környék leginkább védhető épülete volt. Itt érte őket a fergeteges erejű ostrom. Sok janicsár veszett oda, de a bátran, utolsó emberig védekező hajdúkat végül legyűrte az oszmán had. A kegyetlen pasa parancsára a halottak fejét vették, majd koponyájukat megnyúzva fejbőrüket szalmával tömték ki. A hátborzongató győzelmi trófeákkal megrakott szekeret Szejdi pasa a sztambuli Portára küldette el.
A Hajdúság területe irtózatos károkat szenvedett, csak a 18. század első harmadában kezdtek ismét letelepedni az elvadult pusztákon. Addigra a hadi építmények már értelmüket vesztették, így csak a református templomot állították helyre. A körülötte romladozó téglafal nagy részét 1803-ban lebontották, hogy gabonamagtárat építsenek belőle. Így napjainkra csak kevés, megóvott részlete emlékeztet a vérzivataros időkre.
Hajdúszoboszló oldala
Hajdúszoboszló a Google térképeken
Légifotók a Civertan oldalán
Támogasd a 
szerkesztőségét!
