Különleges szkíta kígyó a föld mélyéről

2009. július 13. 12:26

A terület északi felében talált középső vaskori, falusias jellegű szkíta település házai, vermei, kemencéi különösen fontos információkkal szolgáltak a tudományos kutatások számára, ugyanis Magyarországon rendkívül ritka az ilyen korú települések feltárása, és a felszínre került leletek kivételes gazdagságúak. Említést érdemelnek a keltezést megkönnyítő bronz ruhakapcsok (fibulák), hármas szárnyú nyílhegyek, egy ruhapecsételő (pintadera) és egy hajkarika is.

Ritkaságnak számít az a kígyófibula, amelyhez hasonlót a szakemberek korábban Szlovéniában találtak, típusát hazánkban mindeddig csak egy alföldi szkíta kori sírból ismerik. Ezek alapján a települést az i.e. 6. századra keltezhetjük. Tudományos szempontból két ékszer-öntőforma előkerülése bír nagy jelentőséggel, ugyanis ebből az időszakból csak a velemi törzsi-ipari központból és a közeli Keszthely-apátdombi lelőhelyről kerültek elő hasonló tárgyak, így e mostani lelet azt bizonyítja, hogy ezen a falusias jellegű településen is foglalkozhattak ilyen tevékenységgel, a bronzöntés nem csak a központok privilégiuma volt.

A feltárt területen jelentősek a római leletek is: több periódusból kerültek elő különböző tárgyak, és a korai római időszakból hét hamvasztásos sírt is feltártak. A központi, leggazdagabb temetkező hely gödrébe helyezett mellékletek (bronzedények, észak-itáliai étkészletek, lándzsahegy) az elhunytak gazdagságáról tanúskodnak, a több sírban is megfigyelt félbevágott sertésfejek pedig azt sejtetik, hogy a halottak a kelta arisztokrácia tagjai lehettek.

A sírleletek legtöbbjét az 1. század második felére keltezhetjük – az ezzel hasonló korú, és gazdag import áruval rendelkező temetkezések Keszthely környékén csoportosulnak, de a KÖSZ munkatársai nemrég Savaria területén, Nemesbőd határában is feltártak ehhez hasonló sírokat.