A zsarnoki hajlamú prédikátor: 500 éve született Kálvin János
2009. július 9. 13:38
500 évvel ezelőtt született Kálvin János, a reformáció egyik legnagyobb alakja, akinek tanításai nem csak a korabeli egyháztörténetet, de a mindennapok világát is megváltoztatták, és megalapozták a modern demokráciát is. A kortársak azonban nem örültek neki túlzottan: egy diktatórikus hajlamú, keménykezű egyházi zsarnokot láttak benne, aki eltérítette útjáról a reformáció lutheri elképzelését.
Van, aki szentté avatná
Az ellentmondások embere: gyakorlatilag ez olvasható ki Kálvinról a történészek és teológusok nemzedékeinek több tízezer munkájából, amelyekben mind arra próbáltak választ keresni, hogy ki is lehetett, és valójában mit is akart elérni az 1509. július 10-én született egyházi vezető. Erre próbálnak ma is választ találni: a református egyház világszerte a Kálvin 09 emlékév keretében emlékezik az egyház történetét megváltoztató prédikátorra.
Bár Kálvin ellentmondásos figura marad, tanításai megkérdőjelezhetetlenek - ahogy ez az emlékév keretében megrendezésre kerülő konferenciák, kiállítások, koncertek és színházi előadások sokszínűségéből is kiderül. A férfi emellett szinte ikonná is vált: portréja nem csak egy új bélyeget, hanem pólókat, bögréket és egyéb emléktárgyakat díszít Svájcban, ahol - a Neue Züricher Zeitung napilap szerint - John Calvin Genf szentje, egyfajta szupersztár lett, akinek tiszteletét a Calvinomania szóval jellemzik.
Arról persze mélyen hallgat a tudósítás, hogy a hasonló ünnepségek épphogy szöges ellentétben állnak Kálvin életével, és életmódjával. A reformátor ugyanis egy középosztálybeli római katolikus családba született Noyon városában, Párizstól északra, Jean Calvin néven. Apja köztiszteletben álló polgár volt, aki a dómi káptalan ügyintézőjeként és püspöki titkárként egyházi szolgálatban állt. Fiának is ezt a pályát szánta, ezért Párizsba küldte tanulni. A fiatal Jean a Collège de la Marche és a Collège Montaigu tanulójaként retorikát és logikát tanult, és elég hamar kitűnt kortársai közül.
1527-ben Kálvin megkapta St. Martin de Marteville lelkészi hivatalát, ám apja további tanulásra szánta, és a következő négy évet Orléans-ban és Bourge-ban töltötte, majd a párizsi Collége Royalban oktatták. Ekkor előbb ókori auktorokkal cáfolta volna Luther tanításait, ám mivel ez nem volt sikeres, „hirtelen megtéréssel” a pápaellenes tanítások hívévé vált.
Szakított katolikus múltjával, és szónoki tehetsége miatt elég hamar komoly hírnévre tett szert, ám a vallásháborúk elől neki is menekülnie kellett, és a svájci Bázelben talált menedékre. 26 évesen kezdte el írni A keresztény vallás rendszere (Institutio Christiane Religionis, 1535) című munkáját, amelyben már túlépett Luther egyházi tanításain, és sokkal radikálisabb reformok mellett szállt síkra. Művét, amelyet káténak, hitvallásnak és apológiának szánt, magyarra először Szenczi Molnár Albert fordította le 1624-ben.
A mű megjelenése után meghívták Genfbe, ahol a helyi prédikátor, Farel érkezésekor esküvel kötelezte a maradásra, és a helyi egyházszervezet megreformálásra: ennek során írt Cikkelyek című művében Kálvin a gyülekezetet az úrvacsora köré építette fel, és teljes fegyelmet követelt. A hitviták mellett minden más egyházi irányzatot és az ellenszegülőket is száműzte volna. Elképzelései azonban radikalizmusa miatt nem lehettek sikeresek, és a városvezetés 1538-ban száműzte. Ezután Strasbourgban a hugenotta menekültek lelkipásztora lett, tanulmányozta a német protestantizmus tanait, s Melanchthon Fülöppel kidolgozta az ágostai hitvallás módosított változatát.
1541-ben a genfiek ismét segítségét kérték, miután Róma a várost a katolikus egyházhoz való visszatérésre szólította fel. Kálvin csak azután tért vissza, miután elfogadták az egyházi szervezet átalakítását szorgalmazó reformjait. Létrehozta a világitól független egyháztanácsot (konzisztórium), amely 9 lelkészből és 12 világi tagból állt. Szigorúan a bibliai-igei alapokra épülő egyházi rendtartásának elemeit (csecsemőkeresztség, úrvacsora, presbitériumi hatalomgyakorlás, gyülekezeti tagok egyenlősége) később a református és presbiteriánus egyházak beépítették szabályzatukba.
Teológiai reformjának legfontosabb gondolata Jézus Krisztus személyének középpontba állítása volt, akinek megismerése egyedül a Szentírás (Sola Scriptura), a szuverén Isten kijelentése által lehetséges. Az Ószövetség és Újszövetség szorosan egymásra épül, mindkettő Jézus Krisztusról, az isteni kegyelemről, Istennek az emberrel kötött szövetségéről szól.
Kálvin genfi évei alatt teológus professzor, prédikátor, egyházi vezető, iskolai felügyelő volt egyszerre, kiterjedt levelezést folytatott, könyveket írt. A reformáció egyik szellemi vezetőjeként templomi használatra javasolta a zsoltárokat, írásai fontos szerepet játszottak a francia irodalmi nyelv kialakulásában. Gazdaságetikai kérdésekben is állást foglalt, mértékletes kamatgazdálkodást javasolt, a szegénység leküzdésére kórházat, árvaházat, szegényházat alapított.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
