Kisajátítaná a Kreml a Baltikum szovjet múltját

2009. június 16. 12:33 The Independent

Oroszországban nem csak a jövő megjósolhatatlan: gyakran a múlttal is hasonlóképp bánnak. Trockij egyik pillanatban még a forradalom hőse volt, a Vörös Hadsereg atyja és Lenin legvalószínűbb örököse, a következőben pedig még létezésének nyomait is kiradírozták a történelemkönyvekből. Ilyen volt az 1917-es forradalom is: az egykori események 1980-as évekig az emberi fejlődés csúcsának számítottak, majd a rendszerváltásokkal egy hatalmas hiba lett az akkori eseményekből.

A térség történelme ma is ideológiai aknamezőnek számít: azzal kapcsolatban ugyanis a mai napig nincs közösen elfogadott magyarázat, hogy amikor a második világháborús végén a szovjetek "felszabadiották” a náci uralom alól a térséget, az gyakorlatilag felszabadítás, vagy folytatólagos megszállás volt-e. Az oroszok számára persze ez nem is kérdés: szerintük ez a hősies nemzeti vívmányaik egyike volt. A két évtizede független balti államok azonban nem feltétlen értenek egyet mindezzel, így Lettország Megszállásának Múzeumában a Moszkvában hősökként tisztelt szovjet katonák megszállókként és bűnözőkként jelennek meg, akik semmivel sem jobbak az általuk visszavert németeknél.

A hasonló intézmények számára azonban nehéz idők következhetnek: Medvegyev elnök ugyanis Putyinnal karöltve javaslatot terjesztett elő a második világháborús szovjet múlt tagadásának büntethetőségére, és ennek betartásán egy orwelli testület őrködne majd. A törvény emellett büntetné azt is, ha valamely volt szovjet tagköztársaság, így a balti államok területén kétségbe vonnák a szovjet dicsőséget.

Ez a lépés egy régóta tartó folyamatba illeszkedik: amikor pár évvel ezelőtt az észt hatóságok egy temetőbe szállították a Tallinn közepén álló szovjet katona szobrát, zavargások, és nemzetközi tiltakozáshullám kísérték az akciót. Így a mostani törvény elfogadásával az oroszok azt remélik, hogy mostantól jogi eszközeik is lesznek az észtek és lettek ellen, akik közül egyre többen dicsőítik a korábban nácinak bélyegzett partizánokat is.

Bár a nemzetközi kapcsolatok az elmúlt években normalizálódtak az oroszok és a lettek között, a második világháború problematikája tabutéma maradt. Így például a németek elmúlt évtizedekben kért bocsánatkéréseihez hasonló lépéseket orosz félről még csak várni sem lehet. Ez egyben rávilágít a múlt újraértelmezésére is, ahol nincs helye kételynek, és csak a Kreml hivatalos, sokszor szovjet idéző retorikája lehet elfogadott. Ez pedig sokszor katasztrofálisan színvonaltalan érveléseket jelent: múlt héten megjelent esszéjében például egy orosz történész a lengyeleket tette felelőssé a második világháborúért.

Változásra pedig esély sincs: Putyin politikájának egyik legfőbb pillére ugyanis, hogy az oroszok legyenek büszkék magukra és történelmükre, és végre ne kelljen szégyenkezniük a szovjet múlt miatt. Teszi ezt úgy, hogy a hivatalos bocsánatkérések és beismerések a mai napig igencsak ritkák az országban, és a feltáró történészi vizsgálatokat szinte minden ponton hátráltatják, és akadályozzák. A közvélemény azonban egyetért: egy nemrég végzett felmérés szerint a lakosság 77%-a szerint a Vörös Hadsereg felszabadította Európát, és egy jobb fejlődés reményével ajándékozta meg őket.

Az orosz állami média pedig ezt a vonalat segíti: elhallgatják és elnyomják a múlt reális feltárását. „A hasonló kísérletek egyre ellenségesebbek, egyre gonoszabbak és egyre agresszívabbak” - mondta el Medvegyev májusban videóblogja egyik bejegyzésében. Szerinte „harcolnunk kell a történeti igazságért!”