Maóval pacsiznak a mosolygó hercegnők

2009. március 19. 11:48 MTI

A kiállításon a falakról visszaköszön megannyi híresség, akiknek Warhol jegyezte ábrázolása ma már ikonnak számít. Másokról azért készült portré a művész "gyárában", mert megengedhették maguknak a 40 ezer dolláros árat, amelyet két képért kért.

Andy Warhol (1928-1987) mintegy ezer portrét készített életében, többségüket rendelésre. Alain Cueff, a kiállítás kurátora a műveket bemutatva megjegyezte: Warhol mindig azt mondta, meg kell élnie valamiből, a tekintélyeket nem tisztelő alkotó azonban valójában sokkal komolyabb célt tűzött ki. Fontosnak tartotta, hogy minden portré mérete azonos legyen, úgy gondolta, hogy azok együtt a társadalom "portréját" fogják kiadni. Ezért nevezték el a kiállítást a művész "nagy világának".



A Grand Palais óriási kiállítóterében 130 személy portréit gyűjtötték egybe, az alanyok foglalkozása szerint csoportosítva. Így ugyanabban a teremben láthatók Mick Jagger híres ajkai csecsemő-rózsaszínben, ahol a Blondie sztárjának, Debbie Harrynek kobaltkék szemű portréja is helyet kapott. Richard Nixon volt amerikai elnök humoros portréjának címe "Szavazz McGovernre" - Nixon ellenfelére. Ugyanabban a helyiségben látható a híres Mao-sorozat, köztük egy monumentális vászon, amelyen Warhol kék uniformisban ábrázolja a kínai pártvezetőt.

A filmsztárok termében a bőrzekés Marlon Brando portréja osztozik a falon Dennis Hopper, Merryl Streep, Jane Fonda és Sylvester Stallone képeivel. Brigitte Bardot 1974-es portréját akkori férje, Günther Sachs, a dúsgazdag német playboy rendelte meg, és magáról is csináltatott egyet. Mint a kurátor megjegyezte, a pár válása után meg volt győződve arról, hogy a férj a volt feleségnek adta a két portrét, ám később kiderült, hogy Sachs megtartotta őket magának. Lana Turner 1985-ben (64 évesen) rendelt két portrét Warholtól. A kiállítás katalógusa idézi a művész megjegyzését is, miszerint "nehéz 25 éves lánnyá varázsolni egy 60 éves nőt."

Egy másik falról mosolyognak Andy Warhol ma már ikonnak számító 1962-es Marilyn Monroe-portréi: a 20 kép mindegyike más színezésű, mint egy bélyegsorozat. Ezek a sztár halála után készült Marilyn-ábrázolások indították el Warholt a jövedelmező portré-biznisz felé. Láttukra Robert Scull New York-i műgyűjtő, aki taxivállalatának köszönhette vagyonát, feleségéről rendelt portrét a művésztől. Az eredmény: Ethel Scull 36-szor, azaz három tucat kép az asszonyról, amint mosolyog, rúzsozza magát, napszemüvegét igazgatja - ezerféle színben.

Az 1970-es évek kezdetétől Warhol műhelye, amelyet Factory - Gyár - névre keresztelt, "iparszerű" technikát alkalmazott a képek elkészítésére. Warhol először Polaroid kamerával lefényképezte a mű tárgyát, majd különleges technikával felnagyítva a fotót különböző színű selyemszita-lenyomatokat készített róluk. A művész 25 ezer dollárt kért az első képért és 15 ezer dollárt minden továbbiért. A megrendelőket azonban ez sem riasztotta el: John Powers coloradói üzletember például 25 képet rendelt japán feleségéről, Kimikóról, akit a művész kimonóban örökített meg.

A popművészet óriásának "nagy világa" július 13-ig tekinthető meg a párizsi "nagy palotában".