Középkori falut ástak ki a Hajógyári-szigeten
2009. március 2. 17:42 MTI
Egy eddig ismeretlen Árpád-kori települést tártak fel a Hajógyári-szigeten a Budapesti Történeti Múzeum régészei. Az Álomsziget-beruházáshoz kapcsolódó ásatások során közel tízezer négyzetméteren végeztek kutatásokat. "Fontos, hogy viszonylag összefüggő területen dolgozhatunk, s nem egy út keskeny nyomvonalát tártuk fel" - mondta el a kutatás kapcsán Havas Zoltán ásatásvezető.
Ennek köszönhetően kezd kibontakozni a település szerkezete, egy összefüggő árokrendszer, amelynek területhatároló és vízelvezető funkciója volt, s kiderült, hogy mely házak a korábbiak, s melyek épültek később. Így kideríthetők az összefüggések, az, hogy "honnan és hogyan fejlődött a település". A falunak csupán egy részét tárták fel eddig, összesen 19 ház került elő. "Ez egy kicsi, ám tartósan meglévő település, amely a 11-13. század között volt lakott. Agrárközösség lakta, ám további vizsgálatok szükségesek a mezőgazdasági profil megállapítására, hogy főleg állattartással, vagy inkább földműveléssel foglalkoztak-e" - ismertette a régész.
A 19 épület némelyikének gazdasági funkciója lehetett - gabonatároló, istálló kapott helyett bennük. Előkerült a falu kovácsműhelye, s egy olyan épületet, amelyben a feltételezések szerint sütöde működött. "Nagyobb a területe és több kemence is volt benne, valószínű, hogy ezek sütőkemencék. Tehát nem a lakóházakban sütötték a kenyeret, hanem vagy az épületek előtti külső kemencékben, vagy ebben a sütőházban" - emelte ki Havas Zoltán.
A házak mérete mai szemmel kicsi, a 2,5 méteres oldalhossz jellemző, de vannak régészeti szempontból nagynak tűnő, 3-5 méteres hosszúságú épületek is. "Ez változott az idők során, volt egy jellemző típus a korai korszakban, ez a stílus főleg a kisebb házak esetében jelenik meg, a 13. században viszont hosszúkás házakat kezdtek el építeni. A felszínen álló gazdasági épületek több részre voltak osztva, a lakóházak, amelyek félig földbe mélyített házak voltak, egy helyiségből álltak. A házak eléggé egységesek, tájolásukat általában a természeti tényezők - az uralkodó széljárás, a napsütés befolyásolta. Úgy igyekeztek megépíteni, hogy minél kevésbé járja át őket a szél, ezért a bejárat kezdetben a déli, a későbbiekben a nyugati oldalon volt. A tűzhely az északi, azaz a leghidegebb falnál volt: onnan jön a szél, így a tűzhely jobban átmelegítette a házat" - magyarázta Havas Zoltán.
A középkori leletek mellett korábbi kultúrák emlékei is napvilágra kerültek az ásatáson, így az i.e. 4. évezred elejéről, a rézkorból származó kerámia edények, valamint sok, i.sz. 2-4. századi római érem, és néhány kőfaragvány is. "A rézkorban, ahogy a bronzkorban is, csak időlegesen volt lakott a terület. A római kori leletek viszont jobbára az Árpád-kori falu lakosai által kerültek a Hajógyári-szigetre. A kövekről konkrétan meg lehetett állapítani, hogy honnan kerültek ide, a faragott kvádereket, oszlop-, síremlék- és oltártöredékeket házaik kemencéjébe építették be, vagy későbbi hasznosításra deponálták. Az érmekről is feltételezhető, hogy az Árpád-kori település lakói gyűjtötték valamilyen célra, későbbi felhasználásra" - hangsúlyozta a régész. Tájékoztatása szerint a mostani munkák nem érintették a helytartói palotát. A kutatások 2009-ben folytatódnak majd.
További részletek
Támogasd a 
szerkesztőségét!
