Interneten hallható és látható a holokauszt

2009. február 1. 09:19

A British Library honlapjára a ma Angliában élő zsidó túlélők emlékeinek hanganyagai kerültek fel. A közel 440 órányi tanúvallomás annak a nagyszabású digitalizálási projektnek köszönhetően valósult meg, amely a világháló szeretné mindenki számára szabadon hozzáférhetővé tenni a hasonló kollektív emlékeket. A most felkerült hanganyagok 66 zsidó életét mutatják be a második világháború előtt, alatt és után.

A felvételek egyszerre megdöbbentőek és sokkolóak: hallhatunk az antiszemitizmus erősödéséről, a gettók létrehozásáról, majd a koncentrációs táborok világáról is, ahogy egyes történetekben a bujkálások iszonyata elevenedik meg. A végén pedig az új élet keserű keresésének történeteit hallgathatjuk végig.

Ezzel párhuzamosan a németek is hatalmas audiovizuális anyagot tettek fel az internetre: 600, a nácik által kényszermunkára elvitt munkás emlékei elevenednek meg. A fő cél az volt, hogy mindenki számára érthetővé tegyék ezen emberek kártérítési igényeinek jogosságát. A projekt abból a kompenzációs alapból nőtt ki, amelyet a német kormányzat, és az ügyben érintett nagyvállalatok 2001-ben hoztak létre, és amellyel azt a 12 millió embert szerették volna kárpótolni, akiket hasonló módon foglalkoztattak a második világháború alatt.

A most közzétett videókban 341 férfi és 249 nő emlékeit követhetjük nyomon, akik a koncentrációs táborok mellett a különböző üzemeek embertelen foglalkoztatási körülményeiről, az éhezésről és szenvedésekről egyaránt mesélnek. A 4,4 milliárd eurós kompenzációs alapot kezelő Emlékezés, Felelősség és Jövő Alapítvány vezetője, Günther Saathoff szerint a hasonló szenvedéseket nem szabad elfelejteni. Az alapítvány 2001 és 2007 között 1,6 millió embernek nyújtott kárpótlást. A szervezők szerint a mostani videótárat azért indították el, mert a kényszermunkások nem csak pénzt szerettek volna kapni: azt akarták, hogy emlékeik, amelyeket senki nem akartat évtizedeken át hallani, maradjanak meg az utókornak.

Az emlékek között vannak magyarok is, ilyen például Friedmann Henrik, aki a második világháború vége óta Atlantában él, és aki családja egyetlen tagjaként élte túl a borzalmakat. Az interjúban Friedmann elmeséli, hogy miként verték egyfolytában, és hogy 1944-ben Budapesten egy fegyvergyárban kellett dolgoznia, majd vidékre vitték, ahol a fronton, a téli hidegben, megfelelő ruhák nélkül dolgoztatták. A feladatuk a német csapatok élelmezése volt, illetve a sebesült és halott katonák elszállítása.

A jelenlegi dokumentarista projekt 2005-ben vette kezdetét, és 2,5 millió euróba került. A túlélők szerint ez az online archívum egy nagyon ritka, és egyben igencsak értékes forrásanyag lehet a korszak történelmét kutatók vagy tanítók számára.