Reneszánsz testkultúra a Sportmúzeumban
2008. december 18. 11:20 MTI
Zömében képeken, posztereken mutatja be a Magyar Sportmúzeum Reneszánsz testkultúra című kiállítása, hogy milyen sokszínű, gazdag sportélet jellemezte a középkori és kora újkori Európát és Magyarországot. A tárlatot Virág Rudolf, az Önkormányzati Minisztérium szakállamtitkára és Csák Ferenc, az Oktatási és Kulturális Minisztérium államtitkára nyitotta meg szerdán.
A reneszánsz év jegyében megnyílt kiállításon korabeli könyvekből készített 300-400 kép illusztrálja a reneszánsz kori mozgáskultúrát, beleértve a sportot, a játékot és a táncot is - mondta Szabó Lajos, a múzeum főigazgatója.
Az európai középkor a jelenlegi történetírás szerint a nyugat-római birodalom széthullása (476) és Amerika felfedezése (1492) közötti időszakot jelenti. A virágzó feudalizmus (10-13. század) testkultúrája leginkább a lovagi életben bontakozott ki. A korszak férfiideálja a lovag volt, akinek életét a fizikai próbatételek sokasága jellemezte. A lovagi készségekhez tartozott a lovaglás, úszás, íjászat, vívás, vadászat, táblás játékok ismerete, a tánc, a labdázás és a versmondás.
A tárlat rámutat arra is, hogy a középkori városi testkultúra legkifejezőbb formái a reneszánsz Itáliában és - részben itáliai hatásra - Németalföldön alakultak ki. A nápolyi, modenai lovasiskolák, a ferrarai tánciskolák, a szinte minden itáliai városban létező vívóakadémiai "tanfolyamok" népszerűsége megnőtt, a sienai palio lovasversenyei, a firenzei "labdarúgás", a calcio mérkőzései, a velencei gondolaregatták már "tömegek" által látogatott látványosságok lettek.
A középkor falusi parasztságának is fontos volt a fizikai képességek alapján kivívott tekintély, amelyet helyi versenyeken (év legénye, pünkösdi király választása) vívtak ki a legények, amelyek egyházi ünnepekhez, mezőgazdasági munkákat lezáró, illetve elkezdő periódusokhoz kapcsolódtak.
Sajátos, igen ismert és kedvelt szórakozás volt az angol és skóciai falvakban az úgynevezett határlabdázás. Képletesen az állatbőrből készült labdába gyömöszölték a falut érő összes "rossz" jelenséget (járvány, természeti katasztrófa). Ezt követően a labdát a lehető leggyorsabban kellett a falu határán túlra juttatni. Mindezt azonban - érthető módon - a szomszéd falu lakosai nem fogadták szívesen, így a két falu határán komoly verekedés alakult ki. Az évtizedek, évszázadok során kialakított szabályok finomították a játékot. Az angol szakirodalom ezt a népi testkultúrában gyökerező játékot tartja a labdarúgás ősének.
A kiállítás részletesen bemutatja a közép- és reneszánsz kori Magyarország testkultúráját is. Például utal a honfoglaló magyarság kiemelkedő fizikai felkészültségére, amely a kora középkorra jellemző állandósult védekező és támadó hadjáratokban mutatkozott meg. De megtudható az is, hogy Hunyadi Mátyás híres Fekete Seregének sikere a kiváló taktika mellett a gyermekkortól elkezdett, naponta végzett úszó-, lovas-, ugró-, futó-, vívó-, birkózó- és kocsihajtó-gyakorlatok voltak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
