A közvélemény nyomása miatt nem bombázták Észak-Vietnamot
2008. december 4. 09:01
Richard Nixon kormányzatának 1969 és 1972 között az eszkalálódó vietnami krízis mellett a legnagyobb problémát az egyre erősödő hazai elégedetlenség jelentette - derül ki az adminisztráció most nyilvánosságra hozott, korábban szigorúan titkos irataiból és hangfelvételeiből.
Az Egyesült Államok Nemzeti Levéltára közel 200 órányi hangfelvételt, és 90 ezer oldalnyi dokumentumot nyitott meg a kutatók előtt. Az egyik elnöki emlékeztetőből kiderül például, hogy a kormányzat nagyon félt a közvélemény egyre erősödő haragjától és nyomásától, és annak hatására akár az amerikai geopolitikai célokat is hajlandóak lettek volna átértékelni.
A hétoldalas dokumentum óva inti az elnököt attól, hogy nagyszabású légi és tengerészeti támadást indítsanak Észak-Vietnam ellen. Melvin Laird védelmi miniszter szerint egy ilyen tervnek nincs katonai vagy politikai haszna, és csak egy folyamatosan emelkedő költségű krízisbe rángatná Amerikát.
Éppen ezért 1969. október 8-án arra intett, hogy a megszakadt béketárgyalások és a redukált harci tevékenység ellenére elégedetlen közhangulat miatt talán ideje lenne újragondolni a katonai erőpolitikát, hiszen „a háborút csak az amerikai nép támogatásával szabad vívni”. Laird emellett a vietnamizáció fő képviselőjeként a csapatok visszavonásával a helyiekre bízta volna a konfliktus rendezését. A javaslat azért is meglepő, hiszen a Nixon-kormányzat ekkor titokban komoly bombázásokat hajtott végre Kambodzsában, hogy azokkal minél kisebb teret engedjenek az ellenfél csapatainak.
A tervezett támadásra azért került volna sor, hogy azzal az északiakat visszakényszerítsék a tárgyalóasztalhoz. A kormányzat azonban hallgatott a memóra, és nem erőltette tovább a tervet. Elfeledni azonban nem tudták, és alig három évvel később, 1972 decemberében Hanoi karácsonyi bombázásakor a korábbi akcióterv alapján léptek fel. A vezetés azonban elszámolta magát: a bombázások sokkal nagyobb közfelháborodást váltottak ki, és Észak-Vietnam is terrortámadásnak minősítette az esztelen öldökléseket. A B-52-esek támadása egyben pontot tett a békefolyamat végére, és a mostani dokumentumokból ezen folyamat is nyomon követhető.
A hangfelvételek között megtalálhatók Nixon 1972 novembere és 1973 januárja között folytatott telefonbeszélgetései is, és a történészek reményei szerint ennek alapján végre megfejthető lesz a háború legvitatottabb eseménysora, amely egyben a történelem egyik legnagyobb hasonló légitámadása is volt.
A most közétett iratokból a Watergate-botrány, és annak eltussolási kísérletei is nyilvánvalóbbak lehetnek. 1980 óta ez a 12. olyan alkalom, hogy Nixon iratait tették hozzáférhetőbbé. A Nemzeti Levéltárban jelenleg 2200 órányi hangfelvétel kutatható, amelyek egy része az interneten is meghallgatható és elolvasható.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
