Kudarchalmaz az amerikai kémkedés története

2008. november 18. 09:41

A történészek, és a laikusok egyedülálló betekintést nyerhetnek a szervezet hidegháborús történetébe, ám mindez csak egy hatalmas kudarchalmaz, hiszen a legfontosabb sikerek sajnos kimaradtak a jelentésből. Az NSA-jelentések unalmas képet festenek a hírszerzők mindennapjairól, és a Washington Times tudósítója is hatalmas csalódásként jellemezte a szervezet történetét: szerinte az NSA olyan, mint egy hatalmas fül, ami egy kicsit süket.

Bár a közhiedelemben a kudarcok sokkal jobban megragadnak, mint a sikerek, az utóbbiakat ennek ellenére sem fedhették fel - áll a kötetben. A régebbi győzelmek bemutatásával ugyanis fény derülhet az egykori forrásokra, amely az adott személyek testi épsége mellett a diplomáciai kapcsolatokat is veszélybe sodorhatja. Amikor az NSA például nyilvánosságra hozta a második világháborús kódfejtés történetét, komoly felháborodáshoz vezetett, hogy az amerikaiak szövetségeseik után is úgy kémkedtek, mintha azok ellenségeik lettek volna.

Az NSA-t, vagy ahogy egyesek hívták, a „No Such Agency”-t (Nincs ilyen ügynökség) 1952-ben az elektronikus kommunikáció lehallgatására hozták létre. A különleges szervezet teljesen titokban dolgozott, az alapításéról csak 16 évvel később rendelkeztek törvényben is. A titkosság ennek ellenére továbbra is megmaradt, ezért nem is született eddig könyv róluk, és talán a mostani lehet az első olyan munka, amely feleleveníti a hidegháború egyik hírszerző szervezetének történetét.

A jelentés kiadására Matthew Aid történész kötelezte a Nemzetbiztonsági Ügynökséget. A dokumentum egyébként 6 évig készült, és azt szerzője 1998-ra fejezte be, majd nyugdíjba vonult, ám a jelentést akkor szigorúan titkossá nyilvánították, és a legtitkosabb részleg aktái közé száműzték. Aid egy kanadai konferencián hallott először erről, és 2006-ban a George Washington Egyetem Nemzetbiztonsági Levéltárával közösen kérvényezte annak nyilvánosságra hozatalát. Az ügynökség ezt nem sokkal később át is adta, bár 75-100 oldalt visszatartottak, mondván az az információ jelenleg is túl kényesnek számít. Ez azonban még csak 3 kötet, a negyedik továbbra is szigorúan titkosnak számít: abban az 1980-90-es évek hírszerzési kudarcai és hibái szerepelnek.

A munka olyan részletekre is kitér, mint a nevezetes Fekete péntek, amikor 1948-ban a szovjetek egy nap alatt lecserélték az összes, addig használatos kommunikációs kódjukat, amelyet az NSA elődje, a Fegyveres Erők Biztonsági Ügynöksége képtelen volt megoldani. A történet szerint az amerikai szervzet hibát hibára halmozott: tökéletes meglepetésként érte őket, amikor 1949 szeptemberében a szovjetek nukleáris fegyvert robbantottak. Szintén semmit nem tudtak előzetesen a négy évvel későbbi hidrogénbombáról sem. Ha ez nem lett volna elég, az NSA mindvégig folyamatos küzdelemben állt más ügynökségekkel, így például a CIA-vel is, és mindent megtettek egymás dezinformálása érdekében. A CIA így nem számolt be az NSA-nek arról az alagútról sem, amelyben a berlini kommunikációs kábeleket fektették le.

Az NSA aktáiból kiderül, hogy a II. világháború után hatalmas figyelmet szenteltek a franciák lehallgatásának, azonban ez is igencsak gyengén sikerült: a kubai rakétaválságot még csírájában elfojthatták volna, ha az egyik információt sikeresen fordították volna angolra. Azt persze hatalmas pozitívumnak állították be, hogy a Kuba felé tartó szovjet hajókat sikerült kiszúrni. 1979 sikert hozott, állítja a jelentés, ugyanis az NSA sikeresen figyelmeztetett Afganisztán szovjet inváziójára, ami aztán a szervezet költségvetésének megnövelését vonta magával.

A dokumentumgyűjtemény emellett több más érdekességet is bemutat, így olvashatunk arról, hogy az NSA dolgozóinak kezdetben nem kellett dolgozni járni, ha túl meleg, vagy túl hideg volt, mondván az a szellemi munkának nem tesz jót.

További érdekességek, és az ezeroldalas jelentés a George Washington Egyetem oldalán