A csehek Trianonja
2008. szeptember 30. 11:06 Zahorán Csaba
Rólunk – nélkülünk
Az 1938. szeptember 29-ére Münchenbe összehívott konferencián a csehszlovák küldöttség részt sem vehetett, véleményüket meg sem hallgatták. Csehszlovákia képviselőinek csak éjjel fél kettőkor adták át a tárgyalások eredményét, miután a konferencia le is zárult. "…(szinte sértő módon) közölték velük, hogy senki sem vár semmilyen csehszlovák válaszra, és hogy a konferencia ítéletét egyszerűen elfogadottnak tekintik" – írja Zdenek Kárník Csehország az első köztársaság korszakában című könyvében.
Az egyezmény kijelölte azokat a területeket, amelyeket az elkövetkező napokban megszáll a német hadsereg, valamint azokat (az ún. ötödik övezetet), amelyek hovatartozásáról népszavazásnak kell döntenie. Erre azonban végül nem került sor. A Németországhoz csatolandó terület kiterjedéséről egy nemzetközi, brit-francia-olasz-német-cseh bizottság döntött, ám itt is egyértelműen Hitler diktált. A Führer kierőszakolta, hogy az 1910-es népszámlálás legyen a mérvadó, amit a nyugati nagyhatalmak is elfogadtak. Benes ugyan megpróbálta elérni, hogy a jelenlegi nemzetiségi viszonyokat vegyék alapul, és hogy próbáljanak meg időt nyerni, de az erőszakos német fellépést és a nagyhatalmak jóváhagyását követően a csehek is kénytelenek voltak elfogadni a német követeléseket.
A képen: Chamberlain, Daladier, Hitler, Mussolini, Ciano
A gyakran önkényesen, a német stratégiai érdekek alapján meghúzott határok miatti cseh tiltakozásokat, nemzetiségi térképeket és statisztikákat – vagy száz cseh többségű községet csatoltak el – figyelembe sem vették. A prágai kormány ellenvetéseit, hogy így több mint 700 ezer cseh (valójában még ennél is több) kerül a birodalom területére, "keményen és demagóg módon visszautasították – és senki sem kelt a csehek védelmére" – számol be a történtekről Kárník. Az új határról szóló jegyzőkönyvet 1938. november 20-án írták alá, de később is sor került kisebb-nagyobb, egyoldalú "határkiigazításokra". Az új rendezést Jan Gebhart és Jan Kuklík Csehszlovákiával szembeni "méltatlan és nagyhatalmakra jellemző arrogáns fellépésként" értékelik A második köztársaság 1938-1939 c. kötetükben.
Az első világháború utáni rendezéssel elégedetlen Lengyelország és Magyarország is kihasználták az alkalmat területi igényeik érvényesítésére: a lengyel csapatok október első napjaiban megszállták a Tesín-vidéket és más kisebb területeket, míg Magyarországnak – az eredménytelen komáromi magyar-(cseh)szlovák tárgyalások után – 1938. november 2-án ítélte oda Szlovákia és Kárpátalja magyar többségű déli részeit a német-olasz döntőbíróság.
Zdenek Kárník kifejti, hogy Csehszlovákia veszteségeinek súlyossága már az ország területét és lakosságát ért veszteségek felsorolásából is kitűnik. Csehszlovákia elvesztette területének kb. 30%-át, lakosságának pedig 33%-át. Csehország (azaz a cseh-, morva- és sziléziai területek) esetében ez 29 100 km²-t, azaz területének közel 36,9%-át, valamint 3 830 000 főt, azaz lakosságának 35,9%-át jelentette. A Szudétavidékről több mint 150 ezer cseh, zsidó és demokratikus elkötelezettségű német menekült el, és összesen vagy 1,25 millió cseh, szlovák és ruszin került az új határokon túlra. Hitler ugyan visszavonta azt a követelést, hogy Brünn és környéke sorsáról népszavazás döntsön, ám a maradék országban élő vagy 400 ezer német különleges jogokat kapott. Ezzel szemben a Németországhoz került csehek százezreire kemény németesítés várt – a cseh közép- és felsőfokú iskolákat bezárták, a cseh politikai pártokat, egyleteket megszüntették. A cseh kulturális életet gyakorlatilag teljesen felszámolták – nem volt cseh nyelvű sajtó, rádió vagy film, sem pedig színjátszás.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
