Mivel teltek a középkori budai mészárosok mindennapjai?

2008. szeptember 25. 14:06

A Budapest Főváros Levéltára és a Budapesti Történeti Múzeum egyedülálló forráskiadvány kivitelezésére vállalkozott: egy kötetben kaptak helyet a budai mészárosok középkori céhkönyve és kiváltságlevelei. Az egyedülálló kútfők a Pesti Mészároscéh és a Budai Mészároscéh, illetve az 1872 utáni jogutóda, a Budapest I–III. Kerület és Vidékének Mészáros Ipartársulata iratanyagában maradtak fenn. A dokumentumok a középkori Budapest céhes életében engednek bepillantást. A mészárosok középkori céhkönyve a főváros céhpolgárságának későközépkori életére jelent unikális forrást, mivel számos adatot tartalmaz a mészárszékek működésére, rendkívül jelentősek a benne fellelhető névsorok.

A céhkönyv publikációját már az 1910-es derekán tervbe vették, ami az elgondolás szerint beleillett volna a Csánki Dezső által irányított, Budapest későközépkori okleveles emlékeinek a feltárást célzó gyűjtés sorába. 1931-ben látott napvilágot Borsody-Bevilaqua Béla feldolgozása, azonban munkája (A budai és pesti mészároscéhek ládáinak okiratai 1270–1872) még a korabeli tudományos színvonalat sem ütötte meg. A BFL munkatársa, Baraczka István az 1960-as években elkészítette a céhkönyv tudományos igényű átírását, de ennek kiadására végül nem került sor. A BFL és BTM munkatársai 2004-ben határoztak a munkálatok folytatásáról, ugyanakkor a céhkönyv mellett a kiváltságleveleket is publikálni akarták. A forrásszöveg „puszta” közlésén kívül átfogó tanulmányok is helyet kaptak a kötetben.

A tavaly elhunyt kiváló magyar középkorász, Kubinyi András posztumusz megjelent opusa a középkori budai mészároscéhet mutatja be. A források szerint Magyarországon a 14. század közepe táján alakultak, ugyanakkor a budai mészárosok 1481. évi privilégiuma IV. Béla egy bizonyos oklevelére hivatkozik. Elképzelhető, hogy az uralkodó rendezte a polgárok jogi helyzetét, de Kubinyi valószínűtlennek tartja, hogy a mészárosok már a 13. században céhet alkottak volna. A tanulmány a forrásokra támaszkodva részletesen taglalja a budai mészárosok kiváltságleveleit, alaposan elemzi vagyoni helyzetüket, a céh szervezetét, bemutatja a különböző mestereket. Kitért a demográfiai változásokra, statisztikai módszerekkel elemezte, hogy a mészárosok honnan biztosíthatták mesterségük utánpótlását. A céh mintául szolgált más városok céhei számára, a debreceniek el is „kérték” a fővárosiak privilégiumait.

Végh András a mészároscéh helyrajzi vonatkozású adatait vette számba. A mészárosok elsőrendű feladata a városi lakosság húsellátásának biztosítása volt. Az állatokat a Pest város falain kívül tartott vásárokon szerezték be, a jószágokat a vágóhidakon ölték le. A feldarabolás után a hús árusítása a mészárszékeken történt. Ezek általában a piactereken helyezkedtek el. A magyar polgárok városrészének piacán (Szombatpiac) a Szent Mária Magdolna plébániatemplom déli oldalán építették ki a mészárszékeket. A régész kutatásaihoz felhasználta bordézsma-jegyzékeket is, az adatok segítségével a lehető legteljesebb képet tudott megrajzolni a mesterek lakhelyeire vonatkozóan. Ez alapján a Mészáros utca a mai Fő utca Szilágyi Dezső tér és Clark Ádám tér közötti szakasza, illetve az ezzel párhuzamos Bem rakpart lehetett.

Németh János a budai mészároscéh céhkönyvének és okleveleinek nyelvét elemezte. A bejegyzések 1500-1529 közötti időből származnak. A legnagyobb részük elszámolás, kisebb hányaduk a céhszabály-változásokat dokumentálja. Az írnokok kéznyomát csak feltételesen lehet elkülöníteni egymástól. Egyik írnok magyar anyanyelvűségét is ki lehetett mutatni. A német ajkú scriptorok a korai 16. század délnémet írási szokásainak megfelelően írtak, de nem túl igényesen. Rozsondai Marianne rövid tanulmányában a kötet kötését és papírját mutatta be. A bőrkötés mintázata igen gazdag, a papírt valószínűleg Innsbruckban gyártották.

A mészároscéh könyvének kiadását Kenyeres István, Spekner Enikő és Szende Katalin vállalták magukra, amelyhez felhasználták Baraczka István kéziratát. Az átírást annyiban módosították, hogy megfeleljen a német nyelvű történeti források nemzetközileg elfogadott közlési szabályzatának. Kis Péter és Petrik Iván a budai német mészárosok céhének középkori okleveleit adták ki, szám szerint 18-at. Az első még IV. Béla uralkodása idejéből származik, tartalmi átírása 1481-ből maradt fent. Az 1405-ös Zsigmond által király által kiadott oklevél arra világít rá, hogy a mészárosok halakat is árusíthattak, amellyel azonban a halászok érdekeit sértették. Géra Eleonóra és Kis Péter a budai mészárosok 1512. és 1696. évi privilégiumait írták át.

A kötet az izgalmas tartalma mellett több más komoly erénnyel rendelkezik. Mivel a német kutatókat is érdeklő forrásról és témáról van szó, nagy gondot fordítottak arra, hogy a tanulmányokat szakszerűen lefordítsák. A kötet végén térképet, illetve a céhkönyvről, az oklevelekről, illetve a pecsétekről készült jó minőségű fotókat találunk. Végezetül meg kell említenünk azt a kétnyelvű CD-ROM-ot, amely az Arcanum Kiadó gondozásában látott napvilágot. Ezen a kötet teljes anyaga megtalálható, a böngészést különböző keresőpanelek segítik. A lemez segítségével szinte „kézbe” tudjuk venni a magyar történelem eme becses forrását, a nagy felbontású fényképek lehetővé teszik a kútfők tanulmányozását.

A budai mészárosok középkori céhkönyve és kiváltságlevelei. Zunftbuch und Privilegien der Fleischer zu Ofen aus dem Mittelalter. Szerk.: Kenyeres István. Budapest, 2008. Budapest Főváros Levéltára – Budapesti Történeti Múzeum (Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 1.) 439 oldal + CD-melléklet, 3800 Ft.