Róma szimbólumán vitáznak a régészek
2008. július 11. 13:25
Nem az etruszk időkből, hanem a középkorból származik Róma jelképe, az anyafarkas híres bronzszobra - jelentették az ügyet szenzációként az olasz restaurátorok.
<
A városalapító ikreket, Romulust és Remust megmentő anyafarkas szobrát, amelyet ma a római Capitolium múzeuma őriz, IV. Sixtus pápa ajándékozta az intézménynek 1471-ben. Egészen egy 2006-os vizsgálatig azt tartották róla, hogy a farkasalak az i.e. 5. századból származik és az ikrek figuráit a 16. század elején adták hozzá.
Anna Maria Carruba restaurátor azonban most mintegy újdonságként azzal állt elő, hogy munkája során alaposan tanulmányozta a szobrot és egyre inkább megbizonyosodott arról, hogy a farkas is legfeljebb a kora középkor, a 7.-8. század műve. Szerinte erre utaltak bizonyos szennyeződések, valamint a bronz megmunkálásának technikája.
Egyelőre több tudós is kétségeit hangoztatja Carruba állításaival szemben. Alessandro Naso etruszkszakértő szerint a restaurátornak csak "közvetett bizonyítékok vannak a kezében". Nicoletta Pagliardi régész elismerte ugyan, hogy az anyafarkas eredete bizonytalan, de szerinte a szobrot az évszázadok során többször "megmunkálták", így kerülhettek bele későbbi anyagok. Parisi Pericce még azzal is érvelt, hogy a középkorban Róma jelképe egy oroszlán volt, ezért semmi nem indokolta, hogy azokban az időkben alkossák meg.
| Mielőtt még megszülettek, Romulus és Remus nagyapja, Numitor és annak fivére, Amulius apjuk halála után megszerezték Alba Longa trónját. Numitor az elsőszülött jogán uralkodott, Amulius pedig a kincseket kapta meg, köztük azt az aranyat, amit Aeneas Trójából hozott. Mivel Amuliusé volt a vagyon, hatalma is erősebb volt, és letaszította Numitort a trónról. Viszont tartott attól, hogy Numitor lánya, Rhea Silvia gyermeket szülhet, ezért arra kényszerítette, hogy Vesta-szűz legyen. Ám egy éjjel Mars, a háború istene eljött Rheához Vesta templomában. A lány nagyon szép és erős fiúikreket szült, akiket később Romulusnak és Remusnak neveztek el. Amulius dühében börtönbe záratta Rheát, az ikreket pedig sorsukra akarta hagyni. Szolgája felajánlotta, hogy megöli a két csecsemőt. A két gyermeket egy kosárba tette és a Tiberis partján hagyta. A folyó megáradt, és elsodorta a kosarat. Az ikreket Tiberinus, a folyók istene mentette meg, és a Palatinus-dombon tette le kosarukat. Itt a két gyermeket egy nőstény farkas (latinul: lupa; így hívták a prostituáltakat is, ezért vannak, akik szerint ez arra utal, hogy egy asszony nevelte őket) nevelte egy fügefa alatt, és egy harkály táplálta őket; ezek Mars isten szent állatai. Romulust és Remust később Faustulus, Amulius egyik juhásza találta meg, és hazavitte őket. Faustulus és felesége, Acca Larentia sajátjukként nevelte az ikreket. A történet folytatása |
Akár igaz, akár nem, Romulus és Remus egyfolytában a hírek középpontjában áll: állítólagos barlangjuk nemrég Augustus császár palotájának helyreállításai munkálatai során került elő a római Palatinus-dombon, amely az ókorban a hatalom helyszíne volt, ma pedig törékeny ókori paloták és templomok otthona. A felfedezés újra gondolkodásra késztette a tudósokat, hogy a régészet mennyiben szolgáltathat bizonyítékot a mitológiára. Adriano La Regina ebben is szkeptikus: szerinte a megtalált barlang egyáltalán nem a lupercale. Az ókori források ugyanis szerinte egészen mást sugallnak.
(Múlt-kor/MTI)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
