Magyar keletkutató a hunok nyomában

2008. június 10. 16:17

A szerző, aki az ELTE történelem-mongol szakát végezte el, 1997-től pedig a Mongol Állami Egyetem történeti tanszékén doktori képzésben vett részt, mongóliai tanulmányai során kezdett régi pusztai népek társadalomszerveződésével és hitvilágával foglalkozni.

"Ez magyar szempontból is nagyon fontos: a törzsi nemzetségre vonatkozó terminológia, majd az egész államszervezet nyomai megtalálhatók a régi magyar társadalomban, habár nálunk a későbbiek folyamán nagyon jelentős volt a nyugati hatás". A keleti hatást azonban nem lehet letagadni, ez a keleti, pusztai jellegű társadalom volt az alapja a magyarságnak. "Később, amikor felvettük a kereszténységet, illetve jobban kötődtünk a nyugati kultúrához, ezek az elemek természetesen vegyültek, de azt lehet mondani, hogy valójában egy keleti alapokról építkező társadalom a miénk" - hangoztatta.

Szavai szerint, "ami nagyon érdekes, az a vérszerződés, amit nagyon sokan vitattak Anonymusnál, hogy valóban létezett-e. Több jogtörténész arra a következtetésre jutott, hogy ez volt a magyar államalapítási aktus, s nemcsak a magyaroknál, hanem az egész eurázsiai térségben ez létező gyakorlat volt."

Obrusánszky Borbála legutóbb 2006-ban járt Észak-Kínában, ahol egyebek közt ellátogatott Tongwangcheng-be (Tungvangcseng), azaz "Fehérvárra", a hunok egykorvolt fővárosába. "Egykoron Észak-Kína a hun birodalom részét képezte, ezért ők ellenőrizték az eurázsiai kereskedelmi útvonalat, a Selyemutat. Majd másfél évtizede folynak ásatások amerikai, francia, koreai, német régészek részvételével Észak-Kína több tartományában, Mongóliában, Oroszországban, ahol nagyon sok hun sír, lelet került elő" - magyarázta.

Ismertetése szerint "Fehérvárt" a források szerint 413 és 419 között százezer ember építette. A várost körülvevő falak 16-30 méter vastagságúak voltak, négy sarkában őrtornyok vigyáztak a biztonságra. A falakon belül máig épen maradt lakóépületek találhatók, amelyek jó mutatják, hogy hogyan éltek egykor a letelepedett hunok.

A település északi részén, a palota-negyed mellett egy belső és külső negyed található. A belsőben kormányzati hivatalok helyezkedtek el, továbbá ez volt a tisztviselők és az uralkodói nemzetség lakhelye. A köznép a külvárosban lakott. A külső és belső negyed lakásai között mindössze annyi különbség figyelhető meg, hogy utóbbiak nagyobbak voltak. A házak közepén állt a két, vagy többlyukú tűzhely, akárcsak a nomádok által használt jurtában.

Obrusánszky Borbála arra is kitért, hogy a város fénykorában, az 5. században körülbelül tízezer család (mintegy 70 ezer ember lakott itt). Később a lakosok száma 2300 családra (tízezer főre) csökkent. A kutató meggyőződése szerint Tibet lehet a hun kutatások új területe. Mint rámutatott, eddig ott csak a buddhizmussal foglalkoztak, amely az i.sz. 7. században terjedt el Tibetben. "Azelőtt is éltek ott azonban népek és ezekkel keveset foglalkoztak. Tudjuk, hogy éltek ott hunok, ezt kellene a kutatóknak tisztázni" - mondta.

(Múlt-kor/MTI)