Népi demokráciák és nagyhatalmi döntések

2008. február 19. 15:10

Atlanti Charta, 1941. augusztus 14.
A wilsoni elvekhez hasonlóan önkormányzatot és szuverenitást ígértek, továbbá, hogy nem törekszenek területi gyarapodásra. A Szovjetunió a hitleri szövetségben végrehajtott lengyel, balti, finn, román foglalásait ebbe nem érti bele.

Teherán, 1943. július
A lengyelek elárulása: titkos megállapodás Sztálinnal a Curzon-vonalról. Titót és partizánjait Churchill javaslatára elismerik, mert jelentős fasiszta erőt köt le, s ezzel Angliát tehermentesíti.

Moszkvai külügyminiszteri konferenciák
Az 1943. októberi moszkvai külügyminiszteri konferencián megállapodnak, hogy a béketapogatózásokról kölcsönösen értesítik egymást és konzultálnak. Az 1944. októberi moszkvai külügyminiszteri konferencián a Churchill emlékiratában fennmaradt változat szerint az eredeti cetlire írt szovjet arányokat (Románia 90%, Bulgária 75%, Jugoszlávia 50%, Magyarország 50%, Görögország 10%) Sztálin kipipálja, de másnap Eden és Molotov módosítja (Magyarország és Bulgária esetében 80%) a százalékegyezményt.

Jalta, 1945. február 4-11.
Európában a háború már eldőlt. Ugyanakkor egyetlen kétségbeesett német ellentámadás elég volt, ahhoz hogy elhitesse, Németország jelentős ellenállásra képes. A távol-keleti hadszíntérrel kapcsolatban az volt a meggyőződés, hogy a szövetségesek nem nélkülözhetik majd a szovjet beavatkozást. Ekkor kerül sor - Arthur Schlesinger szavaival - egy világkormány megteremtésére tett univerzalista kísérletre. Jalta értékelésének roosevelti tradíciója szerint sikeres csúcstalálkozóról van szó, mert az orosz engedmények nagyobbak: Sztálin ígéretet tett, közreműködik az ENSZ felállításában.

Az angol historiográfia ezzel szemben Sztálin legnagyobb győzelmeként könyvelte el a találkozót, amelyben az amerikai stratégia legyőzte az angolt és egyértelműen a szovjet kétszínűség alá játszott: a lublini ideiglenes kormány demokratizálását határozzák el. A hatvanas évek amerikai revizionistái úgy vélték, hogy az amerikai gazdasági terjeszkedés végül is nem tett lehetővé semmiféle megbékélést a Szovjetunióval: a Lvov környéki olajmezőket már nem nyerhetik meg a lengyeleknek A kelet-európai várakozások a hidegháborús propaganda nyomán többnyire hajlamosak voltak a nyugati hatalmak által a kisállamoknak nyújtott garanciák túlértékelésére: a felszabadított Európáról szóló nyilatkozat és a maguk választotta demokratikus berendezkedés hamis illúziókba ringatták a térség vezetőit.

A kelet-európai közvélemény Jaltával kapcsolatos bizalomvesztése pont azt jelentette, hogy Jaltát egyre inkább Sztálin és Churchill százalékos egyezményével kezdték azonosítani, Roosevelt elnök (aki életével fizetett azért, hogy betegen is elrepült Krímbe, ráadásul a kongresszus előtt kompromisszumként értékelte a találkozót) politikáját rövidlátással okolták. A térség közvéleményében elterjedt Jalta-mítoszok pedig a kulisszák mögött zajló rendszeres tárgyalásokról, a jaltai rendszer kölcsönös tiszteletben tartásáról és további hitszegő alkukról szóltak. A jaltai rendszert Tito hagyta először (és véglegesen) figyelmen kívül, s ezt még a Szovjetunió is igyekezett fékezni, hogy a nagyhatalmi együttműködést biztosítsa. Ugyanakkor egy szélesebb ellenállást nem tűrhetett el.

Potsdam, 1945. augusztus
A szövetségesek a szovjet önkényuralmi törekvéseket maradéktalanul kiszolgálják: Kelet-Poroszország szovjet köztársaság lesz. Ugyanakkor a német-lengyel határ (Odera-Neisse) kérdésének tisztázását a békeszerződésig halasztják el.

A fultoni beszéd, 1946. március 6.
Churchill ráébred, a térség országait kiszolgáltatták a szovjet érdekeknek.

A Truman-doktrína, 1947. március 12.
A kongresszusi beszédben meghirdetett feltartóztatás politika egyértelművé teszi, hogy a sztálini értelmezés elfogadhatatlan: a fegyveres kisebbségnek, külső leigázásnak ellenszegülő szabad népeket segíteni kell.

A Marshall-terv, 1947. június 5.
A Szovjetunió távol marad és letiltja a térség országait is.

A két tábor elmélet, 1947. szeptember 22-27. Szklarska-Poreba
Megfogalmazást nyer a zsdanovi két tábor elmélet (a kommunista pártokra különleges feladat hárul, kezükbe kell venniük országaik nemzeti függetlenségének és szuverenitásának védelmét); a jugoszláv küldöttséggel gyakoroltatják a francia, olasz és ezen keresztül a magyar, csehszlovák kommunisták kritikáját; az 1943-ban ünnepélyesen feloszlatott Komintern helyébe a KOMINFORM lép.