Megoldatlan problémák a szlovák-magyar történész-találkozón

2007. október 17. 16:00

2007. október 11-én a budapesti Szlovák Intézet a Szlovák Tudományos Akadémia Történeti Intézetét középpontba állító rendezvénynek adott helyet. A több szempontból érdekes és tanulságos rendezvény azonban kevés látogatót vonzott. A rendezvények helyet biztosító intézet ez irányú erőfeszítései ellenére a meghívott magyar történészek közül alig néhányan jöttek el.

Az öt előadó közül elsőként a Történeti Intézet igazgatója, Slavomír Michálek beszélt. A legújabb kiadványok mellett szót ejtett a szervezeti felépítésről is: e szerint az intézetnek hat kronológiai beosztású osztálya van, és emellett működik egy tudomány- és technikatörténeti tagozat is.

Elmondása alapján a Történeti Intézet legtöbb projektje a 20. századi szlovák történelem témakörével foglalkozik, az egyik reprezentatív vállalkozás a hat kötetesre tervezett Szlovákia a 20. században című munka. Ennek első, az 1900 és 1914 közötti időszakot tárgyaló, a gazdaság- és társadalomtörténetnek üdvös módon jelentős teret szánó kötete 2004-ben már megjelent, az első világháborúról szóló második rész pedig sajtó alatt van.

Az előadók kiemelték azt is, hogy az Európai Unió pályázatain a magyar és szlovák történészek közösen beadott projektjei nagyobb sikerrel indulhatnak, és hogy a Szlovák Tudományos Akadémia Történeti Intézetének igen szoros kapcsolata van a Magyar Tudományos Akadémia Történeti Intézetével. Ugyanakkor arra a kérdésre, hogy milyen a magyar és szlovák történészek közti együttműködés, csak kevés konkrétumot tudtak mondani a szlovák historikusok, igaz, ez mindkét oldal felelősségét fölveti.

Valerian Bystrický történészprofesszor a Benes-dekrétumokat firtató kérdésre azt felelte, hogy bizonyos dolgokról jobb nem beszélni, mert van, amiben soha nem fognak egyetérteni történészeink. Szerinte egy magyar történész soha nem fog örülni Trianonnak, egy szlovák nem fog sajnálkozni az első Csehszlovák Köztársaság létrejöttén.

Demmel József - Terra Recognita Alapítvány