Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

A törökökkel szövetkeztek a végvári hitvitákban

2007. augusztus 30. 14:00

A Nagykanizsától északkeletre fekvő kiskomári várat 1664. július 18-án robbantották fel a törökök. Az erősségre vonatkozó források egy része azonban túlélte az évszázadok viharait. A korszak dokumentumaira támaszkodva Szvitek Róbert József a végvár hitéletét mutatja be a Történeti Muzeológiai Szemle 2007-es számában.

<

A téma forrásai közül kettő kiemelkedő jelentőségű: az egyik a Dunántúli Református Egyházkerület protokolluma, amely az 1652-1658 között megtartott zsinatok jegyzőkönyveit tartalmazza. A másik dokumentum a kiskomári református gyülekezet anyakönyve, amelyben 1624-tól egészen a végvár 1664-es elestéig vezették az adatokat. A lapok megőrizték Kanizsai Pálfi János püspök naplóját is.

A végvár 16. századi vallási életéről rendkívül kevés információval rendelkezünk. Mivel azonban a település 1565-ig az óbudai prépostság birtokában volt, valószínű, hogy a lakosok a katolikus hitelveket tartották követendőnek. Ugyanakkor a reformáció erőteljes térnyerése itt is éreztethette hatását, a dél-dunántúli végvárak előkelő gazdái, a Nádasdyak, Bánffyak, Batthányiak támogatták a hit megújítását.

A reformált egyházak ezen a területen közös keretek között egy püspök irányítása alatt működtek, azonban az 1591-es csepregi zsinaton szakításra került sor, amelynek oka az úrvacsora értelmezésében keresendő. A lutheránusok szerint úrvacsorában valóságosan átnyújtják és elfogadják Krisztus testét, míg a kálvinisták a kenyérben Krisztus testének a jelét látták.

A végvárak szabad vallásgyakorlatát az 1606. évi bécsi béke, majd a megállapodásokat szentesítő 1608-as országgyűlés biztosította. A katonák szabadon megválaszthatták vallásukat és lelkészeiket, így az erősségek többségében a protestáns hit dominált. 1624 tavaszán Pathai István püspök lett a kiskomári vár lelkésze, de nem sokáig, mivel 1626. június 26-án eltávozott hívei köréből. A kapcsolatot azonban nem szakította meg a gyülekezettel, 1628 októberében látogatást tett a várban.

A református és evangélikus egyház közötti nézetkülönbségek időközben komoly ellenségeskedéssé alakultak. A felek igyekeztek egymás lelkészeit átcsábítani, ha ez a törekvés kudarcot vallott, akkor életüket tették elviselhetetlenné. Olykor a törökök segítségét is kérték egy-egy vitás ügy elrendezéséhez, ami óhatatlanul magában hordozta a `törökösség` vádját. Így járt például Jagonicz György, aki a lábodi prédikátor evangélikus volta miatt mártotta be a szigetvári agánál. Sárkány István főkapitány ki is vizsgálta az esetet, és a levél íróját börtönbe vetette. Jagonicz végül bűnbánatot tartott, így visszakerülhetett szolgálatába.

A protestánsok közötti ellenségeskedések elősegítették Pázmány Péter rekatolizációs törekvéseit is. Az energikus főpap komoly eredményeket ért el, ami megrendítette a lelkészek helyzetét. Sárkány István kiskomári várkapitány azonban hű maradt hitéhez, így befogadta Kanizsai Pálfi János püspököt. Ő újult erővel fogott hozzá egyházszervező munkájához. 1634. június 7-re részzsinatot hívott össze, amelyen nagy számban jelentek meg a lelkészek. Összeírták a somogyi gyülekezeteket, felmérték az üresedésben lévőket, ellenőrizék a megjelent prédikátorok munkáját és írásba foglalták a lelkészek jövedelmeit.

Kanizsai nagy hangsúlyt fektetett a kiskomári vár hitéletére: 1634. augusztus 26-án megalakult a 11 tagú presbitérium, akik mellé két egyházfit is választottak. 1650-re a testület létszáma 24 főre emelkedett. Az egyházfik feladatköreit is a püspök határozta meg. Ellátták a gondnoki feladatokat, ügyeltek az épületek tisztaságára, segítették a lelkész mindennapi tevékenységét. Ha `nevezetes ember` érkezett a várba, akkor őt felkeresték, hogy az egyház számár alamizsnát kérjenek. A végrendelkezők figyelmét pedig felhívták, hogy utolsó órájukon közösségükről se feledkezzenek meg.

Kanizsai 1634. július 18. és 1637. július 8. között naplót vezetett, amelybe feljegyzett minden, a presbitériummal együtt meghozott törvényeket áthágó esetet. Ezek jelentős részét a káromlások, házasságtörések és a házasságon kívüli kapcsolatok tették ki. Érdekes sorsokról is olvashatunk: Hegedűs János például miután teherbe ejtett egy özvegyet, ígéretet tett, hogy az asszonyt feleségül veszi. A házasságkötés elől azonban Keszthelyre szökött, ahol elfogták. A börtönben török foglyok közé került, akikkel szökést kísérelt meg. Tervüket azonban nem tudták végrehajtani, így Hegedűs karóba húzva fejezte be az életét.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

 	A törökökkel szövetkeztek a végvári hitvitákban

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra