Elefántok a középkori Felvidéken

2007. április 5. 14:00

A mai Lefantovce különleges és egyedülálló nevére már Bél Mátyás (1684-1749) is felfigyelt, és az szerinte a Kálmán királynak ajándékozott elefánttal hozható összefüggésbe. Az állat akkor érkezhetett Magyarországra, amikor a magyar uralkodó leánykérő követséget küldött Szicíliába, és az ormányos lehetett az egyik ajándék. A 19. század végén Nagy Gézának az Olifant-Elefánt szó hasonlósága tűnt fel, ezért valószínűnek tartotta, hogy a Roland-énekben szereplő Olifant (elefántcsont kürt) emlékét őrzi a település.

A méretes állatot az ókorban jól ismerték, a harci elefántok félelmetes hírnek örvendtek. A középkori Nyugaton a források azonban csak elvétve említették. Olyan uralkodók is kaphattak ajándékként egy példányt, mint Nagy Károly. Harun al Rasidhoz küldött első követségéből Izsák zsidó kereskedő egy Abul Abbas nevű elefánt kíséretében tért vissza a császárhoz, és később a látványosságnak számító állat kimúlását is megörökítették. Ismeretes még, hogy IX. Lajos elefántot ajándékozott III. Henrik angol királynak, és "természetesen" az arab kapcsolatokat ápoló II. Frigyes udvarából sem hiányozhatott egy ilyen hatalmi szimbólum.

Az Árpád-kori Magyarországon az elefántot igen kevéssé ismerték, sőt a terminológiai bizonytalanságot jól mutatja, hogy az ófelnémetben az állatot gyakran keverték a tevével. Maga az Elefánt falunév az okleveleknek köszönhetően jól adatolt, első előfordulása 1113-ból származik. A szó nem hozható összefüggésbe az Olifant szóval sem, mivel a Roland-ének a 11. század végén jelent meg, és a német változat csak 1170 körül készült el. Így az Olifant, mint elefántagyar egyáltalán nem lehetett ismert Magyarországon. Az Elephant személynévként való használata mindössze két férfi esetében mutatható ki az Árpád-korban.

Tóth a megoldás kulcsát ezért az ónémet Helfant személynévben látja. A Helfant (=Helfer) a helfen (segít) igéből származtatható le, és helynevekben is gyakori, főként a várnévként szerepel a korabeli forrásokban. Nem példa nélküli a magyarországi gyakorlatban az ónémet személynevek használata, és az a jövevény nemzetségek közül többnél (Artolf, Arnod, Bertold, Detre, Wolfer) is megfigyelhető. A szakértők feltételezése szerint az Elefántiak egyik ősét (H)Elefant-nak nevezhették, és ő kaphatta birtokba a települést, valamikor a 11. század végén, mivel a falu 1113-ban már létezett. A család egyik ága szívesen használta a német eredetű keresztneveket: Lampert, Gunter, Altman.

Az Elefánti család címerében kék mezőben ezüst színű elefánt áll. Az elefántra emlékeztető családnevet (jóllehet, mint az előbb láttuk nem az állatból származik) nem csak Magyarországon kapcsolták össze a ritkán látható teremtménnyel. A Helfen összetételű családnevet Németországban is előszeretettel társították az elefánttal, amint ezt a Helfenstein grófok esete bizonyítja. A família Magyarországgal is kapcsolatba került, mivel Nagy Lajos második feleségének, a bosnyák származású Erzsébetnek a testvérét Helfenstein X. Ulrik vette nőül. Az Elefántiak is "beszélő" címert választhattak maguknak, annál is inkább, mivel a 14-15. században az elefánt már ismertebbé vált.