Kiszámolták a román nemzeti egység árát

2006. október 26. 13:15

Zaklatott történelmi örökséggel

Moldova és Románia ellentmondásokkal teli viszonya a két ország meglehetősen összetett történelmében gyökerezik. A középkori Moldvai Fejedelemség még a XIV. század második felében alakult meg a Kárpátok keleti előterében, majd a magyar királyok befolyása alól önállósulva keleti irányban terjeszkedett. A XV. századra a moldvai uralkodók egészen a Dnyeszterig és a Fekete-tengerig terjesztették ki fennhatóságukat, és sokáig sikeresen egyensúlyoztak a magyar, lengyel, majd török hatalmi törekvések között.

Noha Moldva a XVI. századra a Török Birodalom vazallusává vált, és elveszítette tengerparti területeit, évszázadokon át ellenőrizte a Keleti-Kárpátok és a Dnyeszter közötti régiót. A XVIII. század vége felé a török fenyegetést a szorosok felé irányuló orosz terjeszkedés váltotta fel, igaz, az első komolyabb területi veszteség osztrák részről érte a fejedelemséget: az 1768-1774-es orosz-török háborút követően 1775-ben kénytelen volt átengedni a Habsburgoknak Felső-Moldvát, a későbbi Bukovinát.

Néhány évtizedre rá még súlyosabb csonkítás következett - az 1812-es - egy újabb orosz-török háborút lezáró - bukaresti békével az Orosz Birodalom megszerezte Moldva keleti felét, a Prut és a Dnyeszter közötti területet. Ennek az eseménynek a következményei máig meghatározzák a térség viszonyait. A tartomány - a kezdeti időszak önkormányzatának felszámolása után - egyre inkább integrálódott Oroszországba, az asszimiláció főképp az elit szintjén éreztette hatását. A városokban többségbe kerültek az oroszok (és a zsidók), a XIX. század végére Besszarábia lakosságának csak kevesebb, mint a fele volt román nemzetiségű. Ennél döntőbb volt azonban az identitásbeli különbségek növekedése.

Miközben a két dunai fejedelemségben és Erdélyben a XIX. század folyamán kialakult a modern román nemzettudat, a Pruton túli Moldvában erre nem került sor, ott megmaradt a moldvaiak hagyományos, regionális identitása. Noha 1918-ban Chisinauba bevonultak a román csapatok, és a tartomány az első világháborút követően létrejövő Nagy-Románia részévé vált, Bukarest centralizáló törekvései szembekerültek a moldvaiak autonómia-igényeivel. A kérdést bonyolította, hogy a Szovjetunió nem mondott le Besszarábiáról, a húszas években a Dnyeszter bal partján megalakították a részben románok-moldávok lakta Moldáviai Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot Chisinau-val, mint "ideiglenesen megszállt fővárossal".

1. Német minta alapján
2. Kölcsönös előnyök és hátrányok
3. Zaklatott történelmi örökséggel
4. Érdekes spekuláció vagy valós alternatíva