Hadik András

2005. október 17. 10:30

(1710-1790)

1710. október 15-én született Esztergomban. Első ismert őse, Boldizsár 1585 körül Túróc megyében volt evangélikus lelkész. Apja a Rákóczi-szabadságharc idején császári tisztként szolgált, 1720-ban kapott nemességet. Hadik 1720-tól a jezsuitáknál tanult, szerzetesnek készült, majd váratlan fordulattal felcsapott huszárnak. 1730-tól a Ghillányi-huszárezredben, 1732-től a Dessewffy-ezredben szolgált. Harcolt a Rajna mentén, Savoyai Jenő seregében. Az osztrák-török háborúban szerzett érdemei révén 1736-ban kapitány lett, és 1739-ben a Belgrád melletti, grockai csatában is kitüntette magát. 1741-ben a Beleznay-huszárezredbe került, és részt vett az osztrák örökösödési háborúban (1740-48), amely III. Károly halála után, a Habsburgok nőági trónutódlása miatt folyt.

Hadik András 1744-ben már ezredes, 1747-ben tábornok, 1753-ban pedig a korábbi Ghillányi-huszárezred tulajdonosa lett. A hétéves háborúban (1756-63), melyben Szilézia birtokáért csapott össze Mária Terézia és II. Frigyes porosz király, számos huszárcsínyt hajtott végre: Neisse ostromlott várába az ostromgyűrűn áttörve 400 katonát vitt be; majd Frankenstein mellett 350 huszárral megfutamított egy porosz ezredet. Németalföldön Antwerpen ostrománál jeleskedett. Amikor 1757-ben a kolini csatában az osztrák seregek megverték II. Frigyes porosz király csapatait, Hadikot a védtelenül hagyott Berlin ellen küldték.

Hadik 1757. október 11-én indult minden idők leghíresebb huszárcsínyére. 3500 főt számláló seregével napi 25 kilométert megtéve 16-ára ért dél felől Berlin alá. Útközben minden szálláshelyén azt terjesztette: csak biztosítás a feladata. Egy huszárosztályt Beeskowba küldött a visszavonulási út védelmére, majd a kapuk előtt széthúzta egységeit, hogy többnek látsszanak, és hadikövetet küldött a városba, 300 ezer tallér követeléssel.

Ezt elutasították, mivel a poroszok el sem tudták képzelni, hogy nagyobb ellenséges erők Berlinig juthatnak. Ekkor Hadik négy ágyúval szétlőtte, majd csapatai nagyobb részével megrohanta a sziléziai kaput. Az összegyűlt védőket szétverték, és behatoltak a városba. Közben huszárjai a kottbusi kaput is elfoglalták. Hadik újabb követe pedig már 600 ezer talléros sarcot követelt. A porosz csapatok Spandauba menekültek, a királyné a magyarok lovagiasságára apellálva kért a városnak kíméletet. A város tanácsa megjelent Hadik előtt, és megígérte, hogy fizet - nyolc óra alatt 235 ezer tallért szedtek össze. A magyarokat ekkor már bekerítés fenyegette, mivel Frigyes is hírt kapott a csapatmozgásról, és ellenlépéseket tett.

Hadik október 17-18-án éjjel délkelet felé távozott, és 50 kilométernyi lovaglás után Storkowba ért. Négynapos visszavonulását Sprembergig 40 kilométeres napi átlaggal tette meg, 426 foglyot ejtett, hét zászlót zsákmányolt, 88 embert vesztett, és 300 ezer tallért szerzett. A gavallér huszártiszt Mária Teréziának 24 pár női kesztyűt is kipréselt az ellenségtől, bár később kiderült, hogy a rosszmájú németek csupa balkezest küldtek.

Az uralkodónő ennek ellenére 3000 dukáttal jutalmazta Hadikot, aki megkapta a kolini győzelem emlékére alapított Mária Terézia-rend nagykeresztjét is. A berlini kaland mintaszerűen tervezett portya volt, a magyar huszár vitézségének legszebb példája.

Hadik 1756-tól altábornagy, majd hadosztályparancsnok, 1760-ban pedig a német birodalmi és császári sereg ideiglenes fővezére lett. A Meissen, Strehlen, Torgau és Wittenberg melletti csatákban is kitűnt vezéri képességeivel és személyes bátorságával. A szászországi hadtest parancsnokaként 1758-ban Sonnensteinnél legyőzte Ernő herceg csapatait, sikereiért Futak és Csernovic uradalmakat kapta. 1762-1763-ban a sziléziai császári fősereg parancsnokaként tanúsított vitézségéért grófi rangra emelték. 1763-ban két francia, egy török és három porosz hadjáratban vett részt, 1764-1768 között Erdély katonai parancsnoka, királyi biztosa és a kormányszék vezetője volt. Ekkor javasolta (Magyarországon elsőként) a jobbágyrendszer felszámolását. 1769-70-ben a karlócai illír kongresszuson is királyi biztos volt.

1772-ben a Lengyelországot az első felosztás után megszálló osztrák csapatok főparancsnoka és a birodalomhoz csatolt területek, Galícia és Ladoméria első polgári kormányzója volt. 1774-ben lett tábornagy, és Mária Terézia abban az évben a bécsi Udvari Haditanács elnökévé nevezte ki (e legmagasabb posztot haláláig töltötte be). 1776-ban Bács megye főispánja lett, 1777-ben II. József német-római birodalmi gróffá tette.

II. József 1789-ben a 79 éves Hadikot nevezte ki a török elleni háború fővezérévé, de a posztról Belgrád alatt szerzett sebesülése miatt lemondott. 1790. március 12-én Bécsben halt meg. Ő eszközölt ki kegyelmet a moldvai határőrvidék kóbor katonaszökevényeinek II. Józsefnél, ennek nyomán jöttek létre az 1770-es években a bukovinai székely telepek: Hadikfalva, Andrásfalva, Józseffalva, Istensegíts és Fogadjisten.

Hadik András volt a 18. század legsikeresebb magyar katonája, pályája mutatja, hogy a rendek és a dinasztia kompromisszuma révén a magyar nemesek előtt mekkora lehetőségek nyíltak a birodalomban. Lovasszobrát, Vastagh György alkotását 1937-ben állították fel a budai Várban.