A világtörténelem legnagyobb hazugsága
2005. szeptember 19. 10:45
Több ezer lehallgatott polgár
A Watergate-botrány története röviden a következő. 1973. június 17-én öt embert - köztük a Nixon újraválasztásáért küzdő szervezet fizetett alkalmazottját - letartóztattak, amiért betörtek a Demokrata Pártnak a Watergate-házban lévő irodáiba, és lehallgató-berendezéseket telepítettek. Alig valamivel később két további fehér házi alkalmazottat vettek őrizetbe, ám a Nixon-admisztráció tagadta, hogy bármi köze lenne az ügyhöz.
A Washington Post két újságírója, Carl Bernstein és Bob Woodward még ugyanabban az évben szívós munkával felgöngyölítette az ügy legmagasabb politikai körökbe vezető szálait. A két újságíró évtizedekig titkolta, hogy miként jutottak hozzá az információkhoz. Tavaly aztán fény derült rá, hogy az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) egykori második embere, W. Mark Felt volt a rejtélyes "mély torok", aki titokban értesülésekkel segítette a The Washington Post két újságíróját.
1973. májusában az amerikai elnökválasztási kampányokat felügyelő kongresszusi bizottság - melynek elnöke Sam Ervin észak-karolinai szenátor volt - eljárást indított a viharos gyorsasággal dagadó botrány kivizsgálására. Az üléseket a televízió is közvetítette. Egy héttel később felesküdött a Watergate-ügy különleges ügyésze, Archibald Cox, a Harvard Egyetem jogászprofesszora.
A kongresszusi meghallgatások során a Fehár Ház volt jogi tanácsadója, John Dean tanúsította, hogy a Watergate-betörést jóváhagyta a volt igazságügy-miniszter, John Mitchell, és tudott róla a Fehér Ház két tanácsadója, John Ehrlichman és H. R. Haldeman. Dean szerint Nixon tudott az ügy eltussolásáról. Cox ügyész és csapata közben számos bizonyítékot talált arra, hogy a Nixon újraválasztásán dolgozó bizottság politikai kémkedést végzett, valamint hogy a kormányzat több ezer állampolgárt hallgatott le illegálisan. Az is kiderült, hogy a republikánusok adományokat fogadtak el politikai szívességekért cserébe.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
