Önként és beoltva

2003. január 8. 10:54

2002 karácsonya előtt kapott himlő (variola vera) elleni védőoltást az amerikai elnök. George Bush elrendelte, hogy elővigyázatosságból oltást kell kapniuk a katonáknak, a polgári védelem munkatársainak, orvosoknak, ápolóknak. Az amerikai állampolgárok önkéntes alapon kaphatnak védőoltást. Egészségügyi szakemberek szakmai szempontból vitatják a döntés helyességét az oltás kockázatai miatt. A hatvanas években végzett kutatás szerint minden egymillió beoltott személyből tizenötnél életveszélyes komplikációk lépnek fel. Mire alapozzák mindezt?

A történelmi tapasztalatok arra mutatnak, hogy a himlőjárvány akár a megbetegedettek egyharmadát is megölheti, ezen kívül testi torzulásokat, meddőséget, korai vetélést és vakságot is okoz. A betegség pusztításáról szóló első írásos emlékek az i.e.1122-ből, Kínából származnak. A szanszkrit eredetű Ayur-Veda azonban még korábbi, i.e.1500 körüli himlőről tesz említést Indiában. Európába a hunokkal került be a betegség és a X. században itt is elterjedni. A XVI. században megjelent Amerikában, az őslakosság soraiban. Végül 1838-ban Ausztráliában is felütötte a fejét és ezzel az egész világon elterjedt.

Míg az 1700-as évek előtt a járványok viszonylag enyhe lezajlásúak voltak az elkövetkező 200 évben a himlőjárvány áldozatainak száma egyre nőtt. A 18. század elején, megfelelő kezelés és megelőzés után kutatva védőoltások alkalmazását fejlesztették ki, ám ezek bevezetése nem ment minden ellenállás nélkül. 1721-ben az amerikai kolóniákon heves viták alakultak ki arról, hogy vajon az injekciók tényleg életet mentenek-e. A vita hevességét jelzi, hogy még egy bomba is berepült Cotton Mather, az amerikai védőoltások szószólójának, a puritán hitközség (történész) vezetőjének ablakán. A bomba azonban szerencsére nem robbant föl.

A járvány megelőzésében igazi áttörést Edward Jenner (1749-1823) angol sebészorvos himlő elleni oltása jelentette 1796-ban. A himlő elleni védőoltásokat Magyarországon már 1799-től elkezdték alkalmazni, 1824-től pedig Gebhardt Ferenc vezetésével Központi Oltóintézet létesült az orvoskaron belül. Magyarországon – sok európai országot megelőzve – 1876-ban vezették be általánosan a himlő elleni védőoltást.

További kutatásokból kiderült, hogy a beoltottak között a halálozási arány csupán 15%-os. Az 1721-es bostoni himlőjárványban a 11ezres lakosság kb. fele betegedett meg, de a fertőzöttek csupán 14% halt meg. Angliában 1887-88 között az 552 beteg fele meghalt; Dél-Afrikában 1830-ban a fertőzöttek 80%-a, Dél-Amerikában 90%-a esett áldozatul a járványoknak. A mai Pakisztán területén 1933-38 között hatvanezren fertőződtek meg, és ezek 47%-a halt meg.

1972-ben Nyugat-Bengálban egy menekült táborban a betegek 50%-a halt meg. 1950-71 között a be nem oltott európai és kanadai betegek 52% halt meg. A korábbi járványok tapasztalata tehát egyértelmű: ahol nem alkalmaztak védőoltásokat a járvány halálozási aránya magas maradt. Himlőjárvány legutóbb 1977 októberében Szomália lakosságát sújtotta. Ha akkor nem sikerült volna megszűntetni a járvány okát, mára legalább húszmillió ember halálát okozta volna a kór.

New Yorkban 1947-ben volt utoljára himlőjárvány. Az orvosok percenként nyolc vakcinás tempóban diktálták a lakosságba az injekciót, így naponta félmillióan jutottak ellenanyaghoz. Ugyanakkor az oltások veszélye, hogy a kevésbé virulens himlőt tartalmazó hatóanyagú vakcinával kezelt beoltottak is megfertőzhetnek olyanokat akik nem kaptak oltást. 1963-73 között Európában 15 alkalommal fordult elő, hogy egészségesek fertőződtek meg a vakcinákkal kezelt páciensektől, illetve egészségesnek tűnő utazók fertőzték körbe az egész világot. A himlő veszélye tehát valós, de egy esetleges járvány halálozási aránya nyilvánvalóan csak találgatás.