A 731-es egység borzalmai

2002. augusztus 29. 15:26 The Guardian

Az elhunyt sértettek fotóit magasba tartó hozzátartozók zsúfolásig megtöltötték a tokiói bíróság termét, ahol Koji Iwata, elnöklő bíró bejelentette, a birodalmi hadsereg megszegte a genfi és hágai konvenciókat, mert 1940 és 1942 között pestis, tífusz és más betegségek baktériumait terjesztette Mandzsúriában, Quzhou, Ningbo és Changde körzetében: "Bizonyosságot nyert, hogy a japán csapatok, akár csak a hírhedt 731-es egység [titkos kísérleti egység] és mások, sok helybéli lakos pusztulását okozó bakteriológiai fegyvereket használtak a birodalmi hadsereg vezetésének parancsára.”

A rövidre fogott ítélet véget vetett egy öt éve húzódó ügynek, melyben 180 - többségében kínai - sértett fejenként 10 millió jen (84 ezer dollár) kártérítést követelt a 731-es egység által okozott sérülések elszenvedése miatt. A kormányzat számára persze meglehetősen kínos ez a mostani döntés, mert korábban bizonyítékok hiányára hivatkozva hosszú időn keresztül visszautasítottak a 731-es egység ténykedésével kapcsolatos minden állítást. Hosszú éveken át az iskolai tankönyvekben még az egység létezéséről sem lehetett írni, de a döntés értelmében most végre megváltozhat ez a helyzet.

A 28 meghallgatás írott összefoglalói és a több száz oldalnyi dokumentáció átnézése után a három tokiói bíra kezdetben kétségeinek adott hangot, hogy a Mandzsúriában kialakult halálos kórfejlődést ténylegesen a 731-es egység okozta-e. Létesítményüket ugyanis az ártalmatlannak tűnő 731-es „járvány megelőzési és vízellátási egység” fedőnéven hozták létre Harbinban 1938-ban Isii Siro tábornok vezetésével. Hamarosan viszont a 731-es lett a világ vezető biológiai hadviselésre alkalmas bázisa. "Fő céljuk a biológiai fegyverek kutatása, fejlesztése és előállítása volt, – áll a bírói végzésben - ennek érdekében kísérleti alanyként börtönben ülő kínai ellenállókat használtak."

Az öt évig tartó bírósági ügy során a speciális alakulat veteránjai is megvallották, hogy viviszekciókon (élveboncolás) vettek részt, antrax, tífusz, kolera és egyéb vírusok kitenyésztését végezték és pestissel fertőzött bolhát szórtak mandzsúriai falvak felett. Idős sértettek is érkeztek Kínából, hogy könnyeikkel küzdve tanúskodjanak a helyi közösségüket elpusztító fertőzésekről, melyek rejtélyes módon mindig az alacsonyan szálló japán gépek távozása után jelentek meg, amelyekről bolhával ellepett rizs, gabona és gyapot készleteket szórtak.

A háború után a japán katonaság felégetette a 731-es egység létesítményeit, az Egyesült Államok pedig mentelmi jogot biztosított Ishii-nek és kollégáinak a kutatási eredmények átadásáért cserébe. Ennek az lett az eredménye, hogy ténykedésükről még említést sem tettek a tokiói háborús bűnösöket elítélő bíróságnál. A történészek szerint a japán biológiai hadviselés következtében 300 ezer ember vesztette életét. Most a sértettek csak 2100 ember után követeltek jóvátételt, akiket névvel, címmel és haláluk időpontjával igazolni tudtak.

Az egység rémtetteinek régen várt beismerése után is sok sértett rendkívül dühös, mert elutasították jóvátételi kérelmét. "Fel vagyok háborodva" - mondta a 71 éves Zsifa Csen, aki végignézte apja és bátyja haláltusáját, miután a pestis elérkezett a Kelet-Zsecsiang tartományban lévő házukba is. "A biológiai bombák nem olyanok, mint a közönséges bombák. A hatásuk sokkal erősebb és emiatt az okozott szenvedés is nagyobb. De a mai napon a bíró öt perc alatt elutasította a kérvényemet."

A sértettek azt állítják, mindenképpen fellebbeznek, de a precedens szerint kevés esélyük van a sikerre. A japán bíróság legalább egy tucat a kormány elleni egyéni keresetet elutasított , többek között egykori hadifoglyokét és "komfort hölgyekét" (japán katonai bordélyok szexrabszolgáit). Hszüan Vang, a sértettek képviselőnője nem adja fel a küzdelmet: "Ez a bírói végzés egy abszurdum. Elismertek egy súlyos emberiség ellenes bűnt és azt, hogy ami a kínaiakkal történt, az tragédia, ezek után pedig kijelentik, hogy japán nem felelős a történtekért. Miféle igazságszolgáltatás ez?"