1848/49 elfeledett gyerekhőse

2015. február 18. 13:56

A bodrogkereszti csata ágyúinak morajlását 1849 telén Mádon is hallották a népek. Amikor a falut megszállva tartó osztrák csapatok futásnak eredtek, már mindenki sejtette, hogy Klapka György serege megverte az ellenséget. Hamarosan megérkeztek a honvéd csapatok Mádra, a falu pedig ünnepelte a hősöket. Amikor pedig hírül adták, hogy Hegymeghy Samu főhadnagyot megoperálta az ezredorvos - három golyót kapott az ütközetben -, és életben maradt, a falusiak fáklyákkal vonultak a háza felé. Talán ezen a napon határozta el Koroknay Dániel, hogy beáll katonának. A mádi fiú - aki a csatában mint kisdobos vett részt - ekkor még nem töltötte be a tizenötödik életévét.

A szabadságharc fiatal főágyúsa, Koroknay Dániel életéről viszonylag kevés információ áll rendelkezésre. A református egyház anyakönyve szerint 1834. január 2-án született Mádon, majd 1848 őszén kisdobos lett. A szülőfaluja közelében, Bodrogkeresztúron megvívott egyik első csatáját így rekonstruálta életrajzírója, Rakó József:

„Január 22-én csapott össze a két sereg. Bodrogkeresztúron tombolt a legvéresebb csata. Az ellenfél befészkelte magát a faluba, s kétszer annyian voltak, mint a honvédek. Karsa Ferenc - ekkor még őrmester - az egyik utcai rohamosztagot vezette. Ők a pincesor felől törtek be. A másik oldalról rohanó honvéd csapat parancsnoka Hegymeghy Samu főhadnagy volt. Ő is mádi születésű. Ablakokból, padlásokról zúdult rájuk az irtózatos sortűz. Hegymeghy négy golyótól találva vágódott el. Falujától pár kilométerre vérzett szülőföldjéért. A rohamra buzdító dob ekkor még tovább pergett. Egy mádi gyerek kezében voltak a dobverők."

Rakó József Bona Gábor kutatásai nyomán írja, hogy a magyar honvédsereg századosi-kapitányi állományának 50,6%-a 16-29 éves, s a 16-19 év közöttiek száma 62 volt. Ugyan a honvédseregbe csak a 18. életévét betöltöttek jelentkezhettek, illetőleg ettől az életévtől kötelezték a fiatalokat katonai szolgálatra, mégis voltak ennél jóval fiatalabbak is: közvitézek, altisztek, hadfiak(kadétok), hadnagyok és kapitányok, továbbá századosok is. Gyakran előfordult, hogy a jelentkezők hazudtak életkorukat illetően, illetve hogy a toborzók-sorozók során eltekintettek az előírásoktól.

Koroknay Dániel a Korotnoki nagyszülők és a Koroknay szülők áldásával indult el Tokajba (a család eredetileg a Korotnoky nevet használta, később magyarosították Koroknayra magukat), márciusig ugyanis ott állomásozott Harsay Ferenc százados, az ötödik hadtest 6 fontos lövegeinek parancsnoka, aki örömmel fogadta az éles eszű, ügyes fiúkat, hiszen ők gyorsan megtanulták a lövegek célzási számításait, illetve beállítását - erre az ütközetekben másodpercnyi idő jutott.

Az ifjú katona első nagy ütközete a hatvani volt, amelyben az ötödik üteg olyan hősiesen harcolt, hogy mindenki megkapta a vörös sapka kitüntetést: Harsay százados a 3. osztályú érdemjel kitüntetést kapta, Koroknay Dániel pedig főtüzér lett. Az ötödik gyalogütegről legközelebb a tápióbicskei és az isaszegi csata után kapunk hírt, mikor a honvédsereg Vác visszafoglalására vonult fel.

Az osztrákok katonákkal zsúfolt gőzhajókat indítottak Vác irányába, ám két hajót a parti ütegek visszafordulásra kényszerítettek. Azonban mint Tragor Ignác, Vác krónikása írja, "a Kisduna ágon egy másik gőzhajó is föltűnt. (...) Harsay százados, a honvédek parti ütegének parancsnoka az első lövéssel megfordulásra bírta a hajót. Még egy másik lövést is tett. A golyó útját hosszú porvonal jelezte, amint a sziget talaját végigsodorta. Végül belevágódott a hajó oldalába".

Másnap a honvédseregek visszafoglalták Vácot, majd áprilisban hatalmas csaták vártak Koroknay Dániel ütegére: ott voltak a Komárom felszabadításáért vívott ütközetekben, illetve a véres ácsi csatában, amely után rövid pihenőt kaptak a honvédek - életrajzírója szerint a fiú ekkor egy jólelkű ácsi családhoz került. Május 2-án a sereg elindult Győr irányába, ám az úton a fiatal főágyús annyira rosszul lett, hogy az ezredorvos azonnali elszállítását rendelte el a komáromi kórházba. Harsay százados engedélyt kapott, hogy ő vihesse vissza haldokló tüzérét, de a fiú állapota kritikus lett, így végül Ácsott kellett megállniuk; a kolerában megbetegedett fiút az a család ápolta, ahol korábban a szállása volt. (Egy másik forrás szerint viszont halálos golyólövést kapott.)

A tragikus hirtelenséggel elhunyt főágyúst az ácsi család saját halottaihoz közel temette el, és még sokáig gondozták nyughelyét. Pedig sokat kockáztattak: több mint egy évtizedig járták a falut a császári besúgók, hogy tetten érjék a fiú sírjának gondozóit. Később a család - vagy az ácsi hazafiak - síremléket állítottak Koroknay Dánielnek, a szabadságharc gyermekhősének, akinek nevét ma már általános iskola viseli. Sírkövének felirata: "Szüleitől távol elhunyt egy 15 éves ifjú, kit a szabadságharc elragadott áldozatul a hazának" - Korotnoki Dániel. Született Mádon, meghalt Ácson 1849 májusában.