11 mitológiai lény, amely az emberiség legelemibb félelmeit testesíti meg
2018. szeptember 12. 08:22 Múlt-kor
A hüdra
Bármilyen szörnyűnek is hangzik a sokfejű hüdra mitológiai leírása, a legtöbb embernek nem is lett volna alkalma megpillantani: minden egyes csepp vér az ereiben annyi mérget tartalmazott, hogy lehelete is mérgező volt. Rejtekhelyének levegőjét e méreg töltötte meg, olyannyira, hogy aki belélegezte, annak azonnal megtelt a tüdeje erős savval, amely belülről felemésztette.
Ha a halálos levegőn túljutott volna valaki, egy hatalmas, kilencfejű, sárkányszerű lénnyel találta volna szemben magát. Bárki bármit is tett, a hüdrát lehetetlen volt elpusztítani – ha levágták egy fejét, azonnal kettő nőtt a helyére. Az egyetlen mód ennek megakadályozására az volt, ha a levágott fej helyét tűzzel kiégetik, de még ennek sikere esetén is a lény utolsó feje teljességgel sebezhetetlen volt. A hüdra soha nem halhatott meg.
A lény fejei kígyószerűek voltak, olyannyira, hogy egyesek szerint a lény a korai ember kígyóktól való félelmének leképeződése a mitológiában. Egyes római írók szerint a mitológiai teremtmény egy egyfejű kígyóként indult, amelynek teste nem nőtt vissza, és az idők során az általunk Héraklész történetéből ismert megölhetetlen szörnyeteggé fejlődött tovább. Az elterjedt mitológiai családfa szerint a hüdra szintén Tüphón és Ekhidna gyermeke, a nemeai oroszlánnal, a khimairával, a szphinxszel és az alvilágot őrző Kerberosszal együtt.
A hüdra megölése a mítosz szerint Héraklész második próbája volt. A feladatra elkísérte őt unokaöccse, Iolaosz is, aki a levágott fejek helyét fáklyával égette ki. A legutolsó, halhatatlan fejet egy Athéné istennőtől kapott mágikus karddal sikerült levágnia, maga a fej azonban nem halt meg, mozgott és üvöltött. Héraklész annyit tehetett csupán, hogy egy hatalmas szikla alá betemeti, összenyomva és bezárva – de még élve – az örökkévalóságig.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
