10 tény az udvari bolondokról

2018. július 4. 09:58 Múlt-kor

1. Egy 12. századi angol forrás csak „együgyűként” említi királyi udvar hivatásos szórakoztatóját, az udvari bolondot.

2. Szolgálatai fejében, a királyhoz hű nemesemberekhez hasonlatosan, az udvari bolond gyakran birtokot kapott az uralkodótól.

3. Ezért a gáláns juttatásért az udvari bolondnak a vicc mesélésen kívül több területen is átlagon felüli szolgáltatást kellett nyújtania: a jó énekhang és tánctudás mellett, a kiváló hangutánzó és imitációs képességek is alapkövetelménynek számítottak.

4. A színpadi teendőkön kívül az udvari bolondnak anyagbeszerző munkakört is el kellett látnia, így például feladatai közé tartozott az élelmiszer és az élőállat beszerzése a királyi udvar számára.

5. Az udvari bolond büntetlenül űzhetett tréfát a királyról vagy éppen a királynőről. Ezek a rögtönzött, vagy éppen aprólékos gonddal kidolgozott paródiák a célszemély tökéletlenségeire fókuszáltak.

6. Ennek az intim viszonynak köszönhetően az udvari bolond egy másik fontos feladatot is ellátott: a rossz híreket, feledtetve a helyzet súlyosságát, tréfás performanszok keretében gyakran neki kellet közölnie az uralkodóval.

7. Ez a fajta küldönc, hírvivő pozíció gyakran életveszélyes is lehetett. A hír által felingerelt fogadó akár le is fejeztethette a rossz hír hozóját.

8. Az udvari bolondnak olykor „frontszolgálatot” is el kellett látnia. A hadjáratok folyamán, a harcok szünetében elvegyült a katonák közt és az ellenfél kigúnyolásával szórakoztatta őket, gyakran trágár dalokat énekelve a szembenálló félről.

9. Egyes esetekben a törpék, testi fogyatékosok vagy elmebetegek állást kaphattak az arisztokrácia udvaraiban, ahol egyfajta háziállatként kezelték a „szerencsés kiválasztottakat”, így kosztot, és kvártélyt is kaphattak.

10. Az udvari bolondok a 17. század folyamán lassan eltűntek az európai udvarokból. A pozíció a 20. században azonban a tongai királyi udvar jóvoltából újjáéledt. Az amerikai Jesse Bogdonoff az 1990-es években nemcsak udvari bolondként, hanem pénzügyi tanácsadóként is szolgálta a polinéziai állam királyi kormányzatát.