10 tény a klondike-i aranylázról

2019. október 1. 10:22 Múlt-kor

1. A klondike-i aranyláz során 1896 és 1899 között több mint 100 ezer ember zarándokolt Kanadába a meggazdagodás reményében. Közülük csupán 30 ezren érték el azokat a területeket, ahol egyáltalán hozzáfoghattak az arany kereséséhez.

2. A Klondike folyó mentén, a Bonanza patakban találtak először aranyat 1896 augusztusában. A hírre felbolydult Seattle városa, ahol sokan egyszerűen feladták munkájukat és elindultak a kanadai Yukon territórium felé.

3. Az aranykeresőknek szélsőséges körülményekkel kellett szembenézniük a vadonban. A hőmérséklet gyakran mínusz 30 fok alá esett, az extrém hideg mellett skorbut, éhség és a medvék is tizedelték a zarándokokat; sokan vízbe fulladtak.

4. Az aranyásók csak úgy léphettek be a Yukon territórium területére, ha egy évre elegendő élelmiszerrel rendelkeztek. A kanadai hatóságok így próbálták elejét venni a tömeges éhhalálnak. Az élelmiszerek és a táborozáshoz szükséges felszerelés súlya személyenként elérhette az 1000 kilogrammot is.

5. Dawson City a vadonból nőtt nyüzsgő nagyvárossá mintegy két év alatt. A Yukon völgyébe érkező tízezres nagyságrendű aranyvadászoknak köszönhetően Dawson 1898-ra Kanada legnagyobb városai közé emelkedett, amelynek lélekszáma 500-ról 30 ezerre nőtt.

6. A Klondike folyó mentén talált aranyport és aranyrögöket fizetőeszközként használták Dawsonban. Aranyban mérték az italt, a szállást, az élelmiszert és az örömlányokat is, akik szédületes bevételekre tettek szert, „elszeretve” a vadonban megfáradt aranyásók bevételének jó részét.

7. Az árak az egekig nőttek a fából sebtiben felhúzott Dawsonban, amely így Észak-Amerika legdrágább városai közé emelkedett. Egy átlagos, egyszeri étkezésért Settle-ben 15 centet kértek el, ugyanez az étek a zord északon 2,5 dollárba került.

8. A közel százezer aranyásó közül mindössze pár százan gazdagodtak meg. A nagy többség az aranyásással megkeresett bevételét egyszerűen felélte a méregdrága Dawsonban.

9. Az aranyásóknak a mérhetetlen magas árak mellett még adózni is kellett. A kitermelt arany értékének 10-20 százaléka ugyanis a kanadai állam kasszájába vándorolt.

10. Az aranyláz környezetkárosító hatása súlyos volt. A helyi flóra és fauna megszenvedte a népvándorlást; különösen az erdőirtás öltött nagy mértéket, mivel a Yukon-völgybe özönlő emberek tízezrei a fákat csónakok, házak, barakkok építésére és fűtésre is felhasználták.