Zeneszó mellett vallatta foglyait Paraguay diktátora, hogy az utcán ne hallják sikolyaikat
2020. május 14. 08:28 Czókos Gergő
1989 nem a diktátorok éve volt. A szovjet érdekszférába tartozó kelet- és közép-európai államok többségében földcsuszamlásszerű változások zajlottak, amelyek következtében Erich Honecker, Todor Zsivkov és Wojciech Jaruzelski is kénytelen volt visszavonulni a hatalomból, Kádár János meghalt, Nicolae Ceaușescunak pedig még az életét is kioltották a romániai forradalom idején. Mindeközben Dél-Amerika több országa is történelmi fordulóponthoz érkezett. Augusto Pinochettől a chilei nép egy 1988-ban tartott referendum során megvonta bizalmát, és 1989-ben kezdetét vette az ország demokratikus átalakulása, Paraguayban pedig katonai puccsal megdöntötték Alfredo Stroessner 35 éven át – Kádárnál is hosszabb ideig – tartó uralmát.
Látod, végig hazudtál nekünk
A két világháború között Paraguayba emigrált, egy sörfőzde könyvelőjeként dolgozó bajor apa és egy paraguayi paraszti családból származó anya gyermekeként született Stroessner az asuncióni katonai akadémia elvégzése után tüzérségi tisztként szolgált a Paraguay és Bolívia határán található – ám mint kiderült, valójában nem létező – olajmezőkért 1932–35-ben vívott Chaco-háborúban.
Paraguayban 1948 és 1954 között hat elnököt buktattak meg államcsínnyel. Az 1951-ben vezérkari főnökké kinevezett Stroessner ideje 1954-ben érkezett el, amikor Federico Chávez elnök uralmának megdöntésével magához ragadta a hatalmat.
Augusztusban egyedüli jelöltként megnyerte az elnökválasztást, majd mandátumát további hét, színleg demokratikus keretek között lezajlott elnökválasztáson hosszabbította meg. A választások egyediségét szavatolta, hogy Stroessner gyakran kapott szavazatokat már elhunyt támogatóitól is.
Az elnök 1959-re már annyira biztosnak érezte a pozícióját, hogy felfüggesztette az 1930 óta gyakoratilag folyamatosan érvényben lévő hadiállapotot. A demokratikus szabadságjogok visszaállításáról született elhatározása a jelek szerint azonban nem állt túlságosan szilárd lábakon, tekintve, hogy egy, a közlekedési eszközök jegyárainak emelkedése miatt zavargásba torkolló diáktüntetés elég volt ahhoz, hogy visszaállítsa a hadiállapotot, amelyet vidéken 1970-ben, a fővárosban pedig csak 1987-ben töröltek el.
Stroessner több évtizedes uralmának kulcsa a hadsereg mellett a kormányzó Colorado Párt sakkban tartása volt, amelynek köszönhetően a katonai rezsim nagy befolyású tömegpártra támaszkodhatott. Az értelmiségi szakmát űzők többségének kötelező volt belépni a pártba, mint ahogy az államigazgatásban sem lehetett enélkül elhelyezkedni. A lakosság majd negyede volt párttag.
Stroessner az egyik legkiterjedtebb dél-amerikai besúgóhálózatot hozta létre, amely az ország minden apró zugában lecsapott a „felforgató” eszméket vallókra. A liberális párt vezérét, Carlos Levi Rufinellit 1975-ig tizenkilencszer börtönözték be, és hatszor kínozták meg. „Még ők sem tudták, hogy mit akarnak. De amikor tűket dugnak a körmeid alá, bármit bevallasz nekik. Feladsz mindenkit, és akkor azt mondják: »Látod, végig hazudtál nekünk«” – nyilatkozta a politikus a New York Times-nak.
A jogvédő szervezetek szerint a paraguayi diktatúra időszakában 1-3 ezer embert gyilkoltak meg vagy tüntettek el, és több ezerre tehető a bebörtönzöttek és megkínzottak száma. A politikai foglyokat gyakran zeneszó mellett vallatták reggeltől estig, hogy sikolyaikat ne hallják az utcán.
Stroessner mindennek ellenére nem szerette, ha diktátornak nevezték. A politikai jogok korlátozását, az elnyomást a „béke árának” nevezte, és úgy vélte, a „kommunizmus nélküli demokrácia” kifejezés sokkal jobban illik az El Stronato néven is emlegetett rendszerére.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
