Wallis Simpsontól Diana hercegnéig visszatérő elem volt a feszült anyós-meny kapcsolat a brit királyi családban
2021. szeptember 16. 13:15 Szabó Orsolya Zsuzsanna
A progresszív herceg és a konzervatív grófkisasszony
A bátyja lemondása után mintegy „véletlenül” trónra kerülő VI. György és felesége, Erzsébet királyné még bőven népszerűsége csúcsán volt, amikor idősebbik lányuk elkezdett makacsul ragaszkodni ahhoz, hogy hozzámegy másodunokatestvéréhez, a görög királyi herceg Fülöphöz.
A menyasszony anyját nagyon megviselte lánya választása: Fülöp pénztelen volt, elűzött uralkodócsalád sarja, „gyanús” orosz és német gyökerekkel. A második világháború, különösen London bombázása során rendkívüli tartást mutató királyné nem csinált titkot abból, hogy nem ilyen származású vőt képzelt magának.
Az idősebb Erzsébet a házasságkötés után sem kedvelte meg a szókimondó és türelmetlen Fülöpöt. Így aztán a problémákat valójában már csak elmélyítette az a megkapó részlet, hogy a királyi hátterű, ám progresszív, tudományrajongó királyi hercegnél egyszerűbb származású anyakirálynő mennyivel jobban óvta a monarchia misztériumát.
S valójában érthető is, hogy az emberarcú, ám méltóságteljes varázslatot, amelyet a volt királlyal hosszú évek során szabtak magukra, Erzsébet nem szívesen engedte ki az irányítása alól. Az anyakirálynő mindig is sajátjának tekintette „A cég” (ez a brit királyi család „beceneve”) működtetését és a dadogó, az uralkodást tehernek tekintő férje támogatását.
Ironikus módon azonban maga is épp szeretett tradíciói áldozatául esett, amikor a lánya királynővé koronázásától kezdődően – ereje teljében –, az ötvenes évei elején háttérbe szorult. Mivel György halála után a lánya ellen nem fordulhatott – hiszen a királynő a monarchia kulcsfigurája volt –, vejében találta meg kialakított „brandje” legfőbb ellenségét.
Fülöpöt, akinek igen nagy szerepe volt abban, hogy a királynő koronázását a televízió is közvetítette, rendkívül frusztrálták a Buckingham-palota általa porosnak tartott szokásai. Abszurdnak tartotta például, hogy ha a királyi család tagjai beszélni szerettek volna egymással, lakájjal kellett üzenetet küldeniük egymásnak ahelyett, hogy felemelték volna a telefont.
Más tekintetben viszont éppen az állt a feszültségek hátterében, hogy a herceg nem tudott túllépni a konvenciókon. Férfiként ugyanis kifejezetten zavarta, hogy nem lehet minden értelemben a család feje, hiszen a felesége királynő volt, anyósa pedig valaha királyné. A harapófogóba került, mindössze huszonöt évesen megkoronázott II. Erzsébet végül modernizációs döntésekkel próbált úrrá lenni ezeken a konfliktusokon. Például azzal, hogy férjének hercegi címet adott.
Emellett Fülöp idővel azt is kikényszerítette, hogy a királyi ranggal nem rendelkező fiú leszármazottjaik felvehessék vezetéknevét, s Mountbatten-Windsornak hívhassák magukat. Ezekkel az engedményekkel azonban a problémák nem oldódtak meg, a Fülöp herceg és az anyakirálynő közötti viszály a későbbi évtizedek során tovább mélyült, legintenzívebb időszakát a Károly herceg neveltetését érintő kérdések kapcsán érte el. Erzsébet ellenszenve az unokák felnőtté válásával sem csökkent sokat, s még akkor sem volt jóban a vejével, amikor 101 éves korában távozott az élők sorából.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
