Volt puncs, nincs puncs: ilyen volt a fagylaltválaszték a Kádár-korszakban

2024. augusztus 21. 19:05

A gyerekek mindent tudnak – mondták a bölcs szülők, hiszen kozmikus tudásuk van, világfát rajzolnak, és olyan bölcsen tudnak kérdezni az életről és a halálról. Hát igen, csak éppen azt nem tudtuk, hogy mikor kezdődik igazából a tavasz. Hogy március 1-jén, a meteorológiaitól, vagy a csillagászatitól, azaz március 20-tól? Vagy március 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján?

Elvégre az munkaszüneti nap volt még a hetvenes években, és arra a napra minden őrs rutinból leszervezett egy kirándulást a legközelebbi erdősávba, vagy a lőtérre, ólomgolyót szedni a domb oldalából. Vagy esetleg április 4. a nagy dátum? Az igazi felszabadulás a tél uralma alól?

Ekkor már a második kirándulását szervezte a Robinson őrs, hogy a nótafa vagy az őrsvezető-helyettes elmesélje, hogy mi volt a múlt havi Ifjúsági Magazin Válogatott magánügyek rovatában, és hogy Lósznya valóban belekevert-e valamit a lány kólájába, aki másnap nagyon furcsán érezte magát.

Ha sikerült megúszni május 1-jén a felvonulást, akkor jött zsinórban a harmadik tavaszi kirándulás, szintén a tavasz jegyében.

Május 1. nemcsak a munka, hanem a fagyi ünnepe is volt, aznap lehetett először fagylaltot kapni, ami komoly csalinak bizonyult a korrumpálható kiskamaszok körében.

Persze a fagyi nem csak a munka ünnepének lett a nem hivatalos jelképe, összekapcsolódott a vasárnapokkal, amikor a nagymise után is fagyi járt az elsőáldozásra készülő gyerekeknek, és aki nagyobb volt, és gyónt is, az két gombócot is kaphatott.

Tehát az igazi tavaszt nem a vízóraakna mellett nyíló hóvirág hozta el, nem is a fecskék megjelenése a villanyoszlopokon, még csak nem március 15., amikor a moziban Az inkák kincse előtt még megnézte az összes általános iskola a harmadikosok ünnepi műsorát.

A tavasz a fagyisláda alumíniumfedőjének leemelésével kezdődött. A hetvenes években alapvetően vanília, csoki és puncs volt az étlapon, és itt álljunk meg egy nyalatra!

Poós Zoltán teljes cikke a Kultúra.hu oldalán olvasható.