Víz alatti barlangból lopták el Amerika egyik első lakójának 13 ezer éves csontvázát

2017. szeptember 8. 08:39

A PLOS One tudományos folyóiratban megjelent írás szerint a „Chan Hol II-i fiatalember” névre keresztelt csontváz, amelyet 2012-ben egy víz alatti barlangól loptak el a Yucatán-félszigetről, több mint 13 ezer éves, ezzel pedig az egyik legkorábbi időpontra datálható emberi csontváz, amelyet a kontinensen valaha találtak. Korábban szintén a Yucatán-félszigeten a kutatók már felfedeztek 12 ezer éves emberi maradványokat, és egy közeli barlangban egy körülbelül 13500 éves csontvázra is rábukkantak. 

A Yucatán-félsziget víz alatti barlangjai az Észak-Amerikába az elsők között érkező telepesek életéről mesélnek. „A késő pleisztocén korban ezek a barlangok még nem kerültek víz alá. Az első emberek, akik elfoglalták a mai Mexikió karibi parvidékét, ezekbe a barlangokba vándoroltak, ahol néhányan közülük végül meg is haltak” – nyilatkozta 2011-ben Dominique Rissolo, a Waitt Institute régésze a National Geographicnak. „Amikor a legutóbbi jégkorszak véget ért, a sarkvidéki jégsapkák és a kontinentális jégtakarók megolvadása világszerte megnövelte a tengerszintet. A Yucatán-félsziget barlangjai megteltek vízzel, így az első amerikaiak évezredekig rejtőztek, míg víz alatti barlangkutatók rájuk nem találtak.”

A kutatók egy másik Yucatán-félszigeti barlangban találtak rá a korábban már említett, 12 ezer éves emberi maradványokra, egy tizenéves lány csontvázára. Ezután a víz alatti régészek 2010-ben Chan Holban (amely maja nyelven „kis lyukat” jelent – a név a bejárat szűkösségére utal) egy újabb ígéretes csontvázra bukkantak. A búvárok szenzációs felfedezésüket 2012 februárjában jelentették be a közösségi médiában, ez azonban utólag szerencsétlen lépésnek bizonyult. A nagy nyilvánosság ugyanis nemcsak a hasonló kutatások iránt érdeklődők, hanem a fosztogatók kíváncsiságát is felkeltette. Amikor a tudósok márciusban visszamentek a lelőhelyre, a csontváznak már csak hűlt helyét találták. Az első amerikai telepesek egyike eltűnt arról a helyről, ahol évezredekig békében nyugodott.

A nagyjából 80 százalékban ép csontváznak mindössze kb. 10 százalékát hagyták a barlangban a fosztogatók, feltehetően azért, mert túlságosan egybeolvadt a számára végső nyughelyül szolgáló kőtömbbel, így csak nagy nehézségek árán lehetett volna kiszabadítani – írta Sarah Gibson antropológus a PLOS Paleo Community oldalán egy blogposztban.

A csontok korának hagyományos módszerekkel, így többek között radiokarbonos datálással történő meghatározása rendkívül ellentmondásos eredményekre vezetett – számolt be róla Andrew Masterson a Cosmos magazinban. Ez a fiatalember végső nyughelyéül szolgáló barlang egy különleges jellegzetességének volt betudható. A Chan Hol-barlangot ugyanis a fiú halála óta sós és édesvíz is rendszeresen elárasztotta, ezen folyamatok pedig szinte minden, a pontos szénizotópos kormeghatározás szempontjából kuclsfontosságú kollagént kiszivattyúztak a csontokból.

A tudósok a probléma megoldása érdekében a testet foglyul ejtő cseppkődarabhoz fordultak. Mintákat vettek a csontvázon keresztül „kinőtt” sztalagmitból (állócseppkőből), valamint más, közeli kőzetekből, és megvizsgálták a mintákban lévő különféle elemekben található izotópok mennyiségét. Az izotópok elemzésével a tudósok számára lehetővé vált, hogy meghatározzák, milyen volt az éghajlat, amikor az izotópok a cseppkőbe kerültek, vagyis bizonyítékot szolgáltathattak arról, mikor kezdtek a sztalagmitok kialakulni. A tudósok most azon munkálkodnak, hogy DNS-t nyerjenek ki a megmaradt csontokból, és bár öt év telt el a maradványok eltűnése óta, továbbra is reménykednek benne, hogy épségben visszatérnek a Yucatán-félészigeten található barlangba.