Az arab uralom idején is sok disznóhúst fogyasztottak Szicília lakói
2021. június 29. 12:08 Múlt-kor
A muszlim vallás szigorú szabályainak egyik legfőbb tétele: tilos a disznóhús-fogyasztás. Ennek ellenére a legújabb kutatások a szicíliai őslakosok ételmaradványainak vizsgálatából megállapították: a Palermótól távol eső területeken a népesség az arab uralom több mint 250 esztendeje alatt sem vette át a muszlim étrend tiltásait.
Szicília már a 7. századtól a mór hódítók látókörébe került, a sziget mégis egészen a IX. századig bizánci kézen maradt. A muszlimok hatalomátvételét végül nem lehetett megakadályozni, 831-től 1091-ig birtokolták a sziget feletti uralmat.
Érkezésük azonban nem járt együtt a sziget kultúrájának pusztulásával. Palermo – Córdoba és Bizánc mellett – Dél-Európa egyik leggyorsabban fejlődő, virágzó városává növekedett. A város nem csak stratégiai megfontolásokból kapott kitüntetett szerepet: az emirátus kulturális központjává vált.
A palermóiak jó követői voltak a muszlim étrendnek. Meglepő, de a tenger gyümölcseinek fogyasztásáról szinte egyáltalán nem maradtak fent adatok, viszont egyéb tradícionális, keleties ízvilágú ételek – kecskéből, birkából, esetleg szárnyasból – felszolgálásra kerültek a helyiek asztalán.
Egy nemzetközi kutatócsoport nemrég 134 darab, a 9. és a 12. század közötti időszakból származó főzőedényen található ételmaradványokat elemezte. Az edények közül 83 darab Palermóból, mig 51 a szigeten beljebb fekvő Casale San Pietróból származott. A kutatók megállapították, hogy az étrendet erősen befolyásolta az, hogy az ember a szigeten belül hol lakott.
„A kerámiákon megmaradt ételmaradványok által most először nyertünk betekintést a középkori muszlim Szicília étrendjébe” – közölte Jasmine Lundy, a Yorki Egyetem kutatója a kollégáival közösen kiadott nyilatkozatban.
A Palermóban fogyasztott fogások jelentős része egyezést mutat az arab szakácskönyvek vívmányaival, ezzel egyidőben a „zöld forradalom” mégis radikálisan megváltoztatta az elsősorban húsra épülő étkezési szokásokat. A sós elegyedett az édessel, vagy alkalmanként a savanyúval, egyre nagyobb szerepet kaptak a gyümölcsök, zöldségek és a fűszerek is – legyen szó akár egy kellemes mártásról, gyümölcsléről vagy csak nyers fogyasztásukról.
A teljesség igénye nélkül már az alábbi felsorolás is árulkodik a konyha színességéről: spenót, padlizsán, articsóka, répa, káposzta, karfiol, hagyma, fokhagyma, póréhagyma. Ezek az alapanyagok mind az iszlám hódítással váltak a mediterrán konyha meghatározó részévé. A húsok mellé gyakran köretként is fogyasztottak citrusféléket, almát, alkalmanként gránátalmát.
Halakra és egyéb tengeri ínyencségekre utaló nyomokat Szícilia szárazföldi, tengerektől messzebb eső területein sem találtak a régészek. Annál inkább meglepő felfedezés, hogy a kilométerekkel arrébb virágzó iszlám kultúra büntető keze nem ért el a sziget belsejében gyakran disznót fogyasztó őslakosságig.
Míg Palermo multikulturális városa nagyrészt átvette és követte a muszlim példákat, a régészeti forrásanyag tanúsága szerint – márpedig a gyomor nem hazudik – a fővárostól kissé távolabb élő népesség egészen más étrendet követett.
Magyarázatként nem elsősorban valamilyen lázadást kell keresnünk: mások voltak a sziget belsejének, illetve fejlettebb, tengerparti szakaszainak adottságai. Ennek fényében nem meglepő, hogy a disznóhús mellett gyakran fogyasztottak tejterméket és szőlőt is a sziget belsejének lakói.
A disznóhús fogyasztását nem, a palermóiak életét viszont befolyásolta, hogy a sziget muszlim történelme a 11. század végén, a normannok hóditásával lezárult. A vegyes kultúrájú és etnikumú sziget új uralkodója II. Roger lett, de a lakosság egy része maradt: a város nem csak a muszlimok, hanem a zsidók és a bizánciak otthonául is szolgált.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
