Vesztére indult El Dorado keresésére I. Erzsébet kedvenc felfedezője
2020. május 25. 17:48 Múlt-kor
Öngyilkos küldetés
San Thoméban Keymis – akinek tudnia kellett, hogy a város lerohanásával a király Raleigh-val kötött egyezségének első és legfőbb pontját szegte meg – egyre jobban kétségbe esett.
A küzdelemben csupán néhány spanyolt sikerült megölniük, a többi elszökött, és az angolok attól féltek, erősítéssel térnek vissza. Mindemellett fogalma sem volt, hol lehet a bánya, amelyet kerestek – az sem biztos, hogy személy szerint hitt a létezésében.
Időhúzásával és döntésképtelenségével Keymis lassan elvesztette emberei bizalmát. Végül az angolok három csónakot küldtek tovább, feljebb a folyón, mindössze négy napi élelemmel. Egyes beszámolók szerint ez az alexpedíció csaknem 500 kilométert megtett a kontinens belseje felé – három hét után tértek vissza, és semmiféle bányáról nem hoztak hírt.
Eddigre a spanyolok többször is rajtaütöttek San Thomén, amelyet végül 29 nap után Keymis és emberei feladtak, a spanyolok pedig felgyújtották.
Az expedíció maradéka március 2-án találkozott újra Raleigh-val a tengerparton. Keymis bocsánatért esedezett. „Látni, hogy fiam elveszett, nem bántott” – válaszolta Raleigh. „Konokságával okozott nekem fájdalmat, és nem dicsérném vagy színezném ostobaságát semmilyen módon.”
Keymist azonban nem vigasztalták ura szavai: miután visszatért hajókabinjába, egy tőrt szúrt keresztül saját szívén. Raleigh-t Angliába visszatérve újra elfogták, a király pedig felhasználta a spanyolokkal kibontakozott harcot arra, hogy újraélessze a felségárulás korábbi vádját: 1618. október 29-én a Westminster-palota udvarán lefejezték. Halálának okai sokfélék voltak, utolsó expedíciója csupán jó ürügy volt I. Jakab számára.
Máig viták tárgya, miként is lehet értékelni Walter Raleigh dél-amerikai kalandozásait. Kétségtelen, hogy eleinte valós volt az aranyváros létezésébe vetett hite. Mi történt azonban azután, hogy 1585 júniusában visszafordult első útjáról?
Ekkor hangzott el először a rejtélyes aranybánya gondolata, miközben a sebes Orinoco a tenger felé vitte őt és embereit. Vajon saját magát – és a többieket – próbálta hamis álmokkal nyugtatni? Vajon túlságosan megalázó lett volna neki beismerni, hogy mindaz, amiben reménykedett, hazugság?
A kérdésekre talán sosem lesz egyértelmű válasz. Napjainkban is sokakat hoz lázba a dél-amerikai dzsungel elfeledett kincseinek gondolata, és sokan ugyanazokat a kérdéseket teszik fel magukban, amelyeket annak idején az angol felfedező – a téma kutatói pedig ugyanúgy tanácstalanul állnak Raleigh döntései előtt, ahogy annak idején a hozzá közel állók.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
