Veszélybe kerültek a hun királysírok

2015. január 26. 15:02 Obrusánszky Borbála

Sajtójelentések szerint a kanadai tulajdonú Centerra Gold engedélyt kapott az Ulánbátortól körülbelül 130 kilométerre északra található Szelenge megyében fekvő Gacúrt nevű lelőhelyen arany kutatására. A cég szakemberei 2010 óta végeznek vizsgálatokat a környéken, az előzetes becslések szerint mintegy 50 tonna arany termelhető ki onnan.

A kanadai érdekeltségű cég külszíni termeléssel akarja kinyerni az ásványkincset, ami szakértők szerint a hun sírok elpusztításával járna. A munkálatokat minél korábban szeretnék megkezdeni, de a tiltakozások akadályozzák a munkát. A mongol kormányzat korábban stratégiai fontosságú lelőhelynek nevezte a gacúri lelőhelyet.

A tavaly elfogadott örökségvédelmi törvény előírja, hogy minden beruházás előtt régészeti feltárást kell végezni. Orosz környezetvédők jelezték, hogy nemcsak a páratlan régészeti leletek sérülnének meg, hanem a közeli vizek is szennyezetté válnának, mint például a Gacúrt folyó, amely a vizet a Szelenge folyamba, s onnan a Bajkál-tóba szállítaná, ez pedig akár ökológiai katasztrófával is járhat.

Nojon úl jelentősége

A sors fintora, hogy a hun királysírokra éppen aranybányászok találtak rá még 1912-ben. A háborús készülődés miatt nem történt érdemi lépés az ügyben, így csak 1924-ben kezdődött meg a sírok feltárása, azt követően, hogy Peter Kozlov orosz utazó-felfedező tibeti útja végeztével Észak-Mongóliába ment. Ő körülbelül 200 sírt számolt össze a környéken, de a mongol helytörténészek szerint ennél jóval több is lehet.

Ma a mongol régészek körülbelül 350 sír meglétét tartják reálisnak. A 7-12 méter mélyen elhelyezkedő sírok szerkezete hasonlít a többi, azóta megtalált hun sírra: mély gödörben négyszögletes fa szerkezetet alakítottak ki, s hármas koporsóba temették el az előkelő hunt, aki mellé gazdag mellékletet helyeztek. Orosz szakemberek a sírban gabonatároló edényekre, illetve gabonamagvakra leltek, amelyek arra szolgálnak bizonyítékul, hogy az ókori lovas népek nem voltak nomádok, hanem ismerték a földművelést, de találtak a Római Birodalomból és a Han-kori Kínából származó luxustermékeket is.

A sírokat az i. e. 1. század és az i.sz. 1. század közé keltezték. A hideg, fagyos talaj konzerválta a leleteket, így a sírokból épen maradt ruhákat, nemezszőnyeg darabokat, csizmákat, valamint hajtincseket hoztak elő a régészek. Utóbbit a hozzátartozók vágták le temetéskor, így tudatták a világgal gyászukat. A nojon úli leletek a történeti forrásokban megörökített hun halotti szertartásokat leletekkel igazolták.

Az 1924-1925-ös feltárás azért számított szenzációsnak, mert az onnan előkerült leletek először bizonyították a tudományos világ számára, hogy a hunok páratlan civilizációt teremtettek Belső-Ázsiában. Csak kevés tárgy került Ulánbátorba, a legtöbb leletet a szentpétervári Ermitázsban őrzik. A feltárások kisebb-nagyobb megszakításokkal a mai napig folynak, az orosz-koreai-mongol közös expedíciók révén pedig újabb páratlan leletek kerülnek elő a föld alól.