Végső elkeseredésében választotta a halált az első világháború utolsó percében elesett katona
2019. november 11. 13:22 Múlt-kor
Megváltás az utolsó percben
A gránátok által keltett vas- és sárgejzíreket kerülgető katonák egyike volt a 23 éves Henry Gunther közlegény. A német bevándorlók unokájaként született Gunthert egy baltimore-i bankban betöltött kényelmes állás és újdonsült menyasszonya mellől szakította el a háború.
Miután besorozták, 1918 júliusában szállt hajóra Franciaország felé, százada ellátásért felelős őrmestereként. Miután azonban felettesei elolvasták egy otthoni barátjának írt levelét, amelyben a lövészárkok körülményeire panaszkodott, és arra buzdította az illetőt, hogy lehetőleg kerülje el a szolgálatot, lefokozták közlegénnyé.
Gunther egyik ma élő rokona, Carol Gunther Aikman elmondása szerint további csapás érte a férfit, amikor menyasszonya a lefokozás hírének hallatán felmondta a jegyességet.
A baltimore-i ezred katonái markáns változást láttak bajtársukon, miután elveszítette őrmesteri rendfokozatát. Nem volt többé társasági ember, ehelyett mogorva lett és visszahúzódó.
Talán jó hírneve visszaállítása érdekében, valamint hogy bizonyítsa hazafiasságát egy olyan korban, amikor a német-amerikaiakra gyanakodva tekintettek honfitársaik, a legveszélyesebb feladatokra jelentkezett futárként.
„Repesz sebezte meg a kezén, és haza is mehetett volna, de kitartott amellett, hogy itt marad segíteni katona testvérein” – mondja Aikman. „Szerintem ez önmagában bemutatja bátorságát, merészségét és zászlóalja melletti elkötelezettségét, hazaszeretetével együtt.”
November 11-én 10:44-kor egy futár érkezett a 313. ezredhez azzal a paranccsal, hogy 16 perc múlva szüntessék be a harcot. „Tartsák a vonalakat, ahol vannak, ne nyomuljanak előre, de ne is vonuljanak vissza” – lihegte.
Talán Gunther úgy látta, csupán ennyi ideje maradt visszanyerni becsületét, és bizonyítani hűségét az Egyesült Államokhoz. Miközben két német géppuska személyzete a háború utolsó perceit számolta vissza, egy alakra lettek figyelmesek a ködben.
A lövések dördültére Gunther a földhöz vágta magát, de továbbra is kúszott előre a sárban. A németek tovább figyelték az amerikai katonát, aki hirtelen ismét felállt, és a géppuskafészek felé futott felszuronyozott puskával. Gunther bajtársai kiáltoztak felé, hogy álljon meg, ahogy a zavarba jött németek is, tört angolsággal. Nem tudta, hogy a háború vége csupán percekre van? Ha hallotta is a kéréseket, Gunther figyelmen kívül hagyta azokat.
Az egyik német fegyver egy ötlövéses sorozattal bal halántékán találta Gunthert, aki azonnal meghalt. Teste 10:59-kor rogyott a sárba. John Pershing tábornok, az amerikai expedíciós haderő főparancsnoka Gunthert jegyezte le az első világháborúban elesett utolsó amerikai katonaként, habár a halottak száma tovább emelkedett még, mivel a híreknek több napba telt eljutni a világ távoli pontjain lévő hadszínterekre.
A fegyverszünet napjának katonai veszteségei meghaladták 1944. június 6-áét. Joseph Persico író és kutató szerint Guntherrel együtt összesen 2738-an estek el a háború utolsó napján a nyugati fronton, köztük 320 amerikai – többségük a fegyverszünet aláírása és életbe lépése közötti hat órában.
Persico a „Tizenegyedik hónap, tizenegyedik nap, tizenegyedik óra” című könyvben azt írta, az elesettek száma meghaladta a nyugati front napi átlagát, az összes elesett pedig meghaladta a D-nap veszteségeinek számát. „Annyira ostobának tűnik” – írta az utolsó nap tapasztalatairól Harold Pierce tizedes, „folytatni az öldöklést az utolsó percig.”
Gunther látszólag értelmetlen halála jól összefoglalta a háborút, amelyben megtörtént. „Valószínűleg szégyent érzett lefokozása miatt, és úgy gondolta, ez valamilyen módon családja becsületét is sértette. A megváltást kereste, és egyedül szaladt előre a lövésekbe” – mondja Aikman. „Úgy gondolom, végső nyughelye, a baltimore-i Legszentebb Megváltó Temető neve tökéletesen megfogalmazza azt, amit el akart érni.”
Ha Gunther célja a géppuskafészek felé rohanással az volt, hogy visszaszerezze elvesztett rendfokozatát, sikerrel járt – a Kiemelkedő Szolgálat Csillaga kitüntetés mellett 1923-ban posztumusz előléptették újból őrmesterré.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
