Végre vannak adataink a fekete halál túlélőiről is
2026. május 22. 08:36
Ritka, a fekete halál túlélőit és a betegségből való felépülésük idejét rögzítő középkori pergament fedeztek fel Angliában. A Durhami Egyetem kutatói a Historical Research folyóiratban publikált tanulmányukban megállapították, hogy az eddig főként a halálozásokra fókuszáló kutatásokkal szemben az új lelet a járvány gazdasági hatásait és a lábadozók sorsát is megvilágítja.
A British Library középkori gyűjteményében őrzött dokumentumot a huntingdonshire-i Ramsey apátság mezőgazdasági feljegyzései, az adókra és a vidéki munkákra vonatkozó adminisztratív iratok között találták meg.
A warboysi birtokokra vonatkozó pergamenből kiderül, hogy 1349 áprilisának vége és augusztus eleje között huszonkét munkás esett ágynak. A szerzetesek adminisztrátorai napra pontosan vezették a hiányzásokat, mivel a kötelező munkaerő kiesése súlyos fennakadásokat okozott az aratásban és a növények gondozásában. A tizenhárom hetes vizsgált időszak alatt a falusiak összesen kilencvenegy heti munkát mulasztottak el a fertőzés következtében.
A feljegyzések egyike a legkorábbi ismert európai listáknak, amely a pestisjárványt túlélőket veszi számba, és egyértelműen bizonyítja, hogy sokan visszatértek a mezőgazdasági munkához. A gyógyulási idő egyéntől függően jelentősen eltért. Henry Broun például csupán egyetlen hetet hiányzott a földekről, míg John Derworth és Agnes Mold kilenc héten át volt munkaképtelen, ami rendkívül eltérő fizikai állapotokra és lefolyásra utal. A szakemberek feltételezik, hogy az érintettek a betegség bubópestises változatán estek át, amely magas lázzal, fájdalmas nyirokcsomó-duzzanattal és extrém kimerültséggel járt.
A kutatás rávilágít a túlélési esélyeket befolyásoló társadalmi tényezőkre is. A warboysi lajstromban szereplő nevek jelentős része olyan parasztokhoz tartozott, akik a falun belül viszonylag nagy földterülettel rendelkeztek. A kutatók ebből arra következtetnek, hogy a jobban táplált, ezáltal fizikailag ellenállóbb munkásoknak nagyobb esélyük volt leküzdeni az agresszív fertőzést, bár a jobb életkörülmények sem jelentettek biztos garanciát a gyógyulásra.
Az 1347 és 1353 között tomboló fekete halál a becslések szerint Európa lakosságának egyharmadát, de akár kétharmadát is elpusztíthatta. A korábbi kutatások elsősorban a temetési lajstromokra és az elhagyott birtokok nyilvántartásaira támaszkodtak, így a betegek utóéletéről szinte semmilyen adat nem állt rendelkezésre. A most vizsgált dokumentum rámutat, hogy az 1349-es és 1350-es esztendők katasztrofális angliai terméseredményeit nem kizárólag a példátlanul magas halálozási arány okozta.
Az életben maradt, de heteken át gyengélkedő munkaerő hiánya szintén döntő tényező volt a falvak gazdaságának összeomlásában. A fertőzés hullámai egy már eleve kimerült populációt értek el, amelyet a század első felének háborúi és a sorozatosan rossz termések is sújtottak, a munkaképtelenné vált túlélők hiányában pedig a megmaradt termés egyszerűen a földeken rohadt el.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
