Vaskori akinakészeket rekonstruáltak az ELTE kutatói
2026. június 4. 07:21
Kora vaskori, a Kr. e. 8–6. századból származó harcászati eszközöket, köztük egy jellegzetes tőrtípust, az úgynevezett akinakészt rekonstruálták az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) szakemberei - számolt be róla az intézmény Régészettudományi Intézetének bronz- és vaskoros kutatócsoportja. A kísérleti régészeti projekt és az északkelet-magyarországi ásatások a Kárpát-medence korai vasművességét és az erődített települések egykori ostromtechnikáit vizsgálják.
A kutatócsoport éveken át tartó ásatási és lelőhely-felderítési munkálatai Északkelet-Magyarország Kr. e. 8–6. századi, erődített és ostrom által elpusztított településeire fókuszálnak. A feltárások során eddig is jelentős fegyveranyag – nyílhegyek, lándzsák, harci fokosok és pikkelypáncél-maradványok – látott napvilágot. Az utóbbi szezonok tudományos eredményeként a Dédestapolcsány-Verebce-bérc lelőhelyen 2024-ben és 2025-ben két darab, az úgynevezett Posmus-típusba sorolható akinakészt azonosítottak. Ezek a rövid, kétélű, szúrásra és vágásra egyaránt alkalmas fegyverek a típus legkorábbi Kárpát-medencei emlékanyagának képviselői közé tartoznak.
Az eredeti leletek tanulmányozása mellett a régészek kísérleti archeológiai módszerekkel, hagyományőrző szakemberek bevonásával kezdték meg a korszak fegyverzetének fizikai újraalkotását. A Dédestapolcsányban előkerült mindkét akinakész pontos másolatát Tóth Zoltán Henrik régész és kovács készítette el kézi eszközökkel, a hagyományos technológia rögzítése mellett.
A két replika a feltárt eredeti fegyverekhez hűen eltéréseket mutat: az újabban azonosított példány némileg hosszabb, emellett a markolatgombja és a keresztvasa már nem vasból, hanem bronzból készült. Az egyetem munkatársai a fegyverekhez korhű fatokot is alkottak, amelynek tudományos előképe a mongóliai Altáj-vidéken feltárt Olon-Kurin-Gol-i 10. számú kora vaskori sírlelet volt, miután a hazai ásatásokon szerves anyagból készült kardhüvelyek nem maradtak fenn. A fa tokok belsejébe a mongóliai lelethez igazodva nem tettek bőrbélést.
A jelenlegi kísérlet szervesen illeszkedik abba a kutatási programba, amelynek során az ELTE munkatársai Kiss Attila és Tóth Zoltán Henrik részvételével korábban már szkíta típusú nyílhegyeket, nehéz döfő- és könnyű hajítólándzsákat, valamint speciális vaskaros baltákat modelleztek újra. Ezek mellett 2024-ben Nagy László bevonásával megkezdődött egy kora vaskori pikkelypáncél rekonstrukciója is. A kutatók a korabeli harcászati taktikák pontosabb megértése érdekében a jövőben késharc-specialisták bevonásával tervezik vizsgálni az elkészült akinakészek használati módozatait és fizikai hatékonyságát.
A Kr. e. 8. század történelmi fordulópontot jelentett a Kárpát-medence térségében, ekkor jelentek meg ugyanis a keleti sztyeppékről érkező, lovasnomád harcmodort alkalmazó – a szakirodalomban preszkítának vagy kimmernek nevezett – fegyveres csoportok. Az ezen időszakból származó, ostrom nyomait viselő erődítmények a helyi lakosság és a keleti hódítók közötti intenzív fegyveres konfliktusokról tanúskodnak.
Az akinakész – amelyet a későbbiekben a klasszikus szkíta és perzsa haderők is előszeretettel használtak – a korszak meghatározó presztízs- és közelharcfegyvere volt, amelynek felbukkanása a haditechnológiai innovációk terjedését, illetve a kora vaskori Európa és Ázsia közötti fegyverzeti kapcsolatrendszerek átalakulását is jelzi.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
