Változatos formákban vetekedtek a hatalomért az Árpád-ház tagjai
2024. október 13. 09:50 Kanyó Ferenc
Saul öröklése
II. Istvánnak azonban nem a megvakított Béla herceg volt a kijelölt örököse. Bár István még uralkodása alatt megkegyelmezett unokatestvérének, Tolnán telepítette le, és még házasságáról is gondoskodott, a magyar trónt mégsem neki szánta. A XIV. századi krónikakompozíció világosan és egyértelműen rögzíti, hogy ezt a szerepet Saul herceg, a király nővérének a fia töltötte be.
II. István sorozatos külpolitikai kudarcait követően egyre többen vélték úgy, időszerű másik uralkodó után nézni. Az árulókat azonban lefejeztette vagy elűzette István.
Ő vélhetően a Biharban birtokló Ákos nemzetséghez tartozó Saul ispánnak lehetett a fia. Öröklését az a tény is alátámaszthatja, hogy a királyi rokon, Saul ispán éppen azon területen birtokolt, amelyek korábban Álmos hercegségéhez tartoztak. Így amikor Könyves Kálmán a hercegséget elvette öccsétől, annak területrészeit egyúttal a rokonának adhatta.
A Saul herceg személye körüli zavart két tényező okozza. Az egyik, hogy a krónika szövegében ez a passzus rögtön azután következik, hogy a király hazahívta Béla herceget, akinek házasságot szerzett, amelyből megszületett Géza nevű fia, a későbbi II. Géza király. A másik gyanúra okot adó körülmény, az a relatíve hosszúnak tűnő idő, amely II. István halála és II. Béla koronázása között eltelt. Előbbi 1131. március 1-jén, utóbbi április 28-án történt.
Egyesek feltételezik, hogy ez a hosszú idő egy gyorsan lezajló polgárháborút rejt Béla és Saul hívei között. Mások szerint viszont békés félreállítás történt, a Tárih-i Üngürüsz, egy török nyelvű XVI. századi krónika tudósítása szerint ugyanis az ország előkelői döntöttek úgy, hogy Saul helyett Béla uralkodjon.
II. István halála után nem azonnal koronázták meg II. (Vak) Bélát, ami arra enged következtetni, hogy egy gyors polgárháború zajlott le
Azt azonban egyáltalán nem tudhatjuk biztosan, hogy ez a passzus nem a késői török szerző betoldása-e egy középkori magyar krónika szövegébe. Ha a hatalomváltás békésen történt, úgy vélhetően a korábban Kálmán pártjára helyezkedő főurak jelentős része úgy gondolta, hogy a fiatalkorú Saul nem lenne képes megtartani az uralmát, ráadásul Bélának már volt életképes fiúgyermeke is, ami a korszakban fontos szempontnak számított.
II. István hosszabb betegség után hunyt el. Thuróczy János krónikájában fennmaradt egy rövid passzus, amelyből azt tudhatjuk meg, hogy a király lemondott, és szerzetesi csuhát öltött nem sokkal a halála előtt. Uralkodásának eseményeit az új uralkodóhoz, II. (Vak) Bélához (1131–1141) és utódaihoz hű krónikások írták meg. Talán ennek is köszönhető, hogy a krónikakompozícióban igen méltatlan, bár a világtörténelemben kétségtelenül páratlan halált „adtak” neki: a királyt a szeretett besenyői ölelték halálra.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
