Valóban leprás volt, és így nézhetett ki a skótok legendás királya

2016. december 9. 12:14

A Robert The Bruce Örökségi Központ szakemberei mindezidáig úgy érveltek, ha az uralkodó valóban az idült, fertőző betegségben szenvedett volna, akkor egyszerűen lehetetlen lett volna, hogy szentmisékre járjon, királyi udvart tartson fel vagy egyszerűen csak, hogy igyon egy közkútból, amiket egyébként a források szerint rendszeresen megtett, írja a The Telegraph.

Azonban a Glasgowi és a Liverpooli Egyetem közös projektje jelentősen megváltoztatta eddigi nézeteiket. A skót és angol szakemberek megvizsgálva a királyi koponyát (pontosabban a másolatát), úgy vélik, az árulkodó jelek – úgymint az eltorzult állkapocs és az orrcsont – egyértelműen a leprára utalnak.

„A koponyáról elkészített élethű másolat alapján pontosan meg lehet állapítani a koponyán futó izomcsoportok pozícióit és formációit, így megkaphatjuk az arc szerkezetét és alakját is” – magyarázta a III. Richárd angol király arcrekonstrukciójának munkálataiban is résztvevő Caroline Wilkinson liverpooli szakember. Hozzátette: „a királyi koponya másolatát két változatban készítettük el: az egyik a lepra nélküli, egészséges arcot mutatja, míg a másikon felfedezhetők a betegség enyhébb tünetei. Feltételezhetően a király leprás volt, azonban az nincs dokumentálva, hogy ennek a tünetei mennyire markánsan jelentek meg az arcán”.

Robert de Bruce csontvázát a dunfermline-i apátság területén végzett ásatások során tárták fel 1818-ban, és bár visszatemették, a koponyáról készült öntvény egy londoni múzeumban kiállításra került. Minden bizonnyal a 14. századi uralkodó testi betegségét igyekeztek titokban tartani, és a korszakból sem került elő olyan dokumentum, amely a király lepráját említené. A de Bruce-ról készült ábrázolások, úgy mint az 1960-as években Bannockburnben megtalált szobor vagy a két évvel ezelőtt a National Portrait Gallery-ben fellelt terrakotta alak, is mind egészségesen, mindenféle elváltozás nélkül ábrázolták az uralkodót.

Ám néhány feljegyzés arról árulkodik, hogy valamilyen „rejtélyes” betegség mégiscsak kínozta, majd valószínűleg a halálát is okozta a Skóciát az angol igából felszabadító Róbertnek. Az egyik ilyen például leírta, hogy 1327-ben Ulsterben (a mai Észak-Írország területén) járva az a szóbeszéd járta, hogy a király annyira gyenge, hogy csupán a nyelvét képes mozgatni.

A rekonstrukciók szerint a király kissé szögletes alakú fejét erős, vaskos nyak tartotta, ami azt jelzi, hogy de Bruce nem éppen egy nádszálvékony, tapasztalatlan harcos volt. Az 1274-ben született Róbert minden bizonnyal William Wallace, az angolok ellen felkelő, híres skót lázadó híve volt. Mivel rokoni kapcsolatok fűzték a skót uralkodói családhoz, hamar bejelentette igényét a trónra, amelyet végül 1306-ban szerzett meg. (Wallace-t 1305-ben végezték ki: megcsonkították, megnyúzták, felnégyelték, majd lefejezték.) Uralkodása szinte teljes egészében arról szólt, hogy országát függetlenítse az angoloktól, majd elismertesse velük, hogy Skócia nem Anglia hűbérállama. 1306-ban két súlyos vereség után 1314-ben a bannockburni csata már a skót seregek győzelmével ért véget. Ám a harcok még éveken át, az 1328-as northamptoni békéig folytatódtak.

Habár a királyi koponyáról többféle másolat is létezik, az eredetit nem találták meg újra, így annak hiányában DNS-minta sincs a kutatók kezében, így Robert de Bruce haj- és szemszínére csak a korabeli statisztikai adatokból lehet következtetni. Így feltehetőleg a királynak barna haja és világosbarna szeme lehetett, magyarázta Martin MacGregor, a Glasgowi Egyetem adjunktusa.