Valóban erotikus költészete miatt száműzte Róma császára a költő Ovidiust?
2019. december 3. 16:41 Múlt-kor
A veszélyek udvarlója
Kr. e. 2 körül befejezett háromrészes költeménye, az Ars amatoria (a szerelem művészete) Igazi szenzációnak bizonyult.
Az első két rész egyfajta útmutatásként szolgál a férfiak számára a nők elcsábítására, illetve szerelmük megtartására.
Ovidius szerint a távolság is jót tehet a kapcsolatok fejlődésének, de megjegyzi azt is, hogy nem tartozik a csábítás legjobb receptjei közé az, ha egy nőt a koráról kérdezünk.
A harmadik rész a nőknek szól, ebben a költő elmondja: nem feltétlenül rossz ötlet, ha az ember szándékosan féltékennyé teszi szeretőjét.
Ovidius számára a mű kiadása valóságos aranybányát jelentett: kézikönyve egy formális didaktikus műnek álcázva adott praktikus tanácsokat a fiatalabb közönség számára. A költő azonban a műveltebb olvasóközönséget is meg kívánta szólítani.
Amikor Ovidius a költői pályára lépett, Róma irodalomkedvelő köreiben két alak uralkodott: Vergilius és Horatius.
Előbbi a Róma eredettörténetét Homérosz trójai háborújával összekötő Aeneisszel, míg Horatius a frappáns Szatírákkal alkotott maradandót. E két író testesítette meg az Augustus uralma alatti irodalmi virágkort.
Az Ars amatoria megírásakor Ovidius már negyvenes éveiben járt, és sem különösebben nagy vagyonnal, sem jó kapcsolatokkal nem rendelkezett. Volt ugyan bőkezű mecénása, azonban az irodalmi körök, amelyekben mozgott, szinte jelentéktelenek voltak Vergiliushoz és Horatiushoz képest.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
