Valóban annyira rossz uralkodó volt a Robin Hood-legenda János királya?
2020. június 2. 16:04 Múlt-kor
A gyáva király
János másik fő személyiséghibája személyes gyávasága volt. Magától a hadviseléstől nem ódzkodott: uralkodása nagy részében II. Fülöp Ágost francia királlyal háborúzott, és nem volt rest lerohanni Skóciát, Walest és Írországot sem, amikor úgy érezte, az ottani uralkodók megsértették őt.
Több alkalommal maga vezényelt le sikeres ostromokat is, például Rochesternél 1215-ben, amikor az erős várat legerősebb tornya aláaknázásával kényszerítette megadásra.
A várostrom sikerre viteléhez azonban nem szükséges óhatatlanul különösebb hadvezéri tehetség – leginkább az emberanyagban, ellátmányban és hadigépekben mérhető fölényre. A hadvezéri képességek igazi próbája az olyan csata, ahol az ember nem indul előnyből. János több alkalommal is került ilyen helyzetbe, ilyenkor azonban rendszerint a megfutamodást választotta.
Amikor 1203-ban a francia uralkodó betört az ekkor még az angol koronához tartozó Normandiába, az itt tartózkodó János áthajózott Anglia biztonságába, és el is veszítette a tartományt, amely őse, Hódító Vilmos eredeti birtoka volt – és kiérdemelte ezzel a „földnélküli” gúnynevet is.
Amikor 1216-ban a francia hadak immár a szigetországban szálltak partra, János ugyan ott várta őket seregével Kent partjain, azonban némi habozást követően az ellenkező irányba indult el – olyan gyorsan iramodott neki, hogy kilenc mérföldre (15 kilométerre) járt már seregétől, mire katonái rájöttek, hogy királyuk elhagyta őket.
Abban a korban, amikor a személyes helytállás is fontos mércéje volt egy hadvezér képességeinek, János minden szorult helyzetben kudarcot vallott, emiatt pedig sokak bizalmát vesztette el. „Ember meg nem bízhat benne” – énekelte Bertran de Born francia trubadúr, „mert szíve puha és gyáva.”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
