Vágy, részegség és szerencse: a tékozló fiú felfedezése
2022. március 12. 12:50 Romek Dóra
Caravaggio: Hamiskártyások, 1594, New York, magángyűjtemény
De la Tour és Caravaggio művészete között több közös vonást is felfedezhetünk. Mindketten megfestették a hamiskártyások témáját, mindkettőjükre jellemző, hogy ugyanazt a témát többször is feldolgozták – a hamiskártyásokat is –, de a legszembetűnőbb talán az, hogy miközben mindketten az erős fény-árnyék ellentétre építették művészetüket, mindketten határozottan szembefordultak koruk művészetének fő „divatirányzatával”.
Caravaggio: Hamiskártyások
A Hamiskártyások tematikája Caravaggio nyomán vált népszerűvé, az 1594-ben készült változat fontos mérföldkő az itáliai mester életművében: akkor készült, amikor elhagyta Arpino műhelyét, és önálló műhelyt alapított. Két fiatal férfi kártyázik, a velünk szemben ülő feltűnően jól öltözött, a másik, a képre tekintőnek hátat fordító jobb kezével a háta mögé nyúl, és az övéből egy kártyát húz elő. Kettejük mögött egy idősebb, vészjósló külsejű férfi áll, aki a jól öltözött kártyás lapjait lesi, kezével a csalónak információt adva azok tartalmáról.
A hamiskártyás játékos bal oldalán egy gyilok, egy tőr lóg, amely egyértelműen jelzi, hogy viselőjétől az erőszak sem áll távol – ez az utalás a brutalitásra a jól öltözött fiú velencei divatra jellemző finomságának és díszességének ellentéte. Caravaggio az utcai életet, annak durvaságát részletgazdagon mutatja be, de la Tour egészen biztosan ismerte ezt a festményt, nem ő az egyetlen, aki az itáliai mester után elkészítette saját témavariációját.
Georges de la Tour: Hamiskártyások, 1630-as évek, Texas, Fort Worth, Kimbell Art Museum és Párizs, Louvre
A mester kézjegyével szignált festmény Párizsban kiállított változatát 1926-ban fedezték fel egy antik árusnál Szent Lajos szigetén – a képet az 1930-as években publikálták, és hamarosan a Louvre gyűjteményébe került. Ezen a verzión a hamiskártyás egy káró ászt húz elő az övéből, míg az amerikai Kimbell Museum gyűjteményében található változaton egy treff ászt.
A művek az 1630-as években készültek, a művész kezdő alkotói időszakához tartoznak – de la Tour művészete a kora barokk festészethez köthető, de korai képeire erősen hatott a XV. század végének korai manierizmusa is.
Georges de la Tour: Hamiskártyások
Hárman ülnek a kép középpontjába állított asztal körül. A jobb szélen a pompás ruhájú gazdag ifjú a csoporttól kissé külön – az asztalnál ülő másik két szereplő, valamint a kettejük között megjelenő szolgálólány zárt, piramidális kompozíciót alkot. A jómódú fiút a velünk szemben ülő nőalak vonja be a játékba – a nő foglalkozását dekoltázsa tette egyértelművé a korabeli szemlélő számára.
A bal oldali férfi, maga a hamiskártyás bal kezével egy kártyalapot húz elő a háta mögül – mivel nekünk kissé háttal jelenik meg, egészen világos számunkra, hogy mi történik, szinte tudjuk, hogy mi lesz a következő mozdulata.Ennek, valamint annak köszönhetően, hogy a hamiskártyás kitekint a képből, szinte beavatja a gonosz játékba, a cinkosává teszi a szemlélődőt. A fiatal férfi kifosztásának tervében a szolgálólány is szerepel, a velünk szemben ülő kurtizán intésére lép az asztalhoz, és tölti tele az ifjú borospoharát.
Az üzenet egyértelmű: a vágy és a bódulat úgy megrészegítik – részben szó szerint – a gazdag ifjút, hogy ellenkezés nélkül rááll a kártyajátékra, ez pedig egyenesen vezet ahhoz, hogy vagyonának, örökségének tekintélyes részét elveszítse.
Georges de la Tour: Kockajátékosok, 1561, Preston Hall Museum, Stockon-on-Tees
A Kockajátékosok az 1640-es évektől kizárólag éjszakai jeleneteket festő de la Tour utolsó munkája. A fényforrás egy gyertya, amelyet mi nem is látunk, mert a nekünk háttal álló játékos eltakarja. A gyertya fénye világítja meg a szereplők arcát, erős a kontraszt a fényben úszó arcok és a sötét háttér között, hiszen a gyertyán kívül nincs másik fényforrás.
Georges de la Tour: Kockajátékosok
Ez az erős fény-árnyék kontraszt Caravaggio hatásáról tanúskodik, az alakok megformálása azonban egészen más, mint az itáliai mesternél. Míg Caravaggio alakjai márványszoborszerűek, addig de la Tour figurái a késő középkor faszobraihoz hasonlítanak: minden plasztikusságuk ellenére van bennük egy de la Tourra jellemző síkszerűség, szögletesség, merevség – ha megnézzük például a kezüket, azok inkább egy viaszbábú kezére hasonlítanak.
A bal oldalon a háttérben álló, pipázó férfi hasonló típus, mint Caravaggio Hamiskártyások című festményén a gazdag fiú mögött álló alak, a hamiskártyás segédje. Ő nem játszik, de mégis fontos szereplője a hamis játéknak, ahogyan talán a jobb oldali nőalak is, aki a kifosztandó férfit segített rávenni a kockajátékra.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
