Vadászat a Kisfaludy gőzösre – A Balaton első gőzhajójának kalandos története
2025. június 27. 15:05 Múlt-kor
A Kisfaludy gőzös nemcsak technikai csoda volt a maga korában, hanem élő jelképe is annak, hogyan válhat egy békés utasszállító a történelem viharában stratégiai eszközzé. A balatoni gőzhajózás hajnala, a szabadságharc alatti bujkálás, és egy különleges közösségi összefogás története bontakozik ki.
1846 nyarán gőzfütty harsant a Balaton vizén. Az utazók ámulattal nézték a közeledő hajót: hatalmas lapátkerekei fehér habot vertek, kéményéből fekete füst szállt az égre. A Kisfaludy – az első balatoni gőzhajó, egy új korszak hírnöke. Két évvel később azonban már nem a kíváncsi utasok, hanem a császári katonák lesték a partokról: elrendelték a „vadászatot a Kisfaludy gőzösre”.
A Balaton a gőzhajó megjelenése előtt
A 19. század első felében a Balaton nem a mai értelemben vett turisztikai célpont volt. A part menti közlekedés lassú, bizonytalan volt: lóvontatású kocsikkal, földutakon vagy – ahol lehetett – kompokon és vitorlás hajókon zajlott. A tó keleti és nyugati része között való utazás akár több napig is eltarthatott, különösen kedvezőtlen időjárás esetén.
A gazdaság is ennek megfelelően működött: a helyi piacok önellátásra épültek, a távolabbi településekkel való kapcsolattartás nehézkes volt. Bár a Balaton halban bővelkedett, annak értékesítése is gyakran a közeli régiókra korlátozódott. Az utazás inkább szükséglet volt, mint élmény – a Kisfaludy gőzös ezt fordította meg gyökeresen.
A Kisfaludy gőzös születése – technikai áttörés és romantikus névadás
Az 1846-ban vízre bocsátott Kisfaludy gőzös a balatonfüredi hajógyárban épült. A fedélzet alatti gépházban egy 40 lóerős angol gyártmányú gőzgép dolgozott, amely szenet égetve termelt gőzt. A nyomás hatására dugattyúk mozgatták a hajó két oldalsó lapátkerekét – a hangja olyan volt, mintha lélegezne a gépezet: szisszenés, kattogás, lüktetés.
A hajót Kisfaludy Sándorról, a reformkor költőjéről nevezték el, aki „A Balaton” című elbeszélő költeményében a magyar tenger szépségét örökítette meg. Egyik híres sora: „Tündér lak itt, s a hab kebelén ringatózik...” – méltó tisztelgés volt ez a névadás.
A hajó fedélzetén fedett utastér, bőrkárpitozott padok, sőt, néhány alkalommal élőzene is várta az utasokat. A Kisfaludyval utazni nemcsak gyors volt, hanem elegáns és romantikus is – különösen a naplementében, amikor a tó aranyszínűvé vált a gőzhajó körül.
Társadalmi és gazdasági hatások – a Balaton „felébredése”
A gőzhajó közlekedése új korszakot nyitott a Balaton környéki települések életében. Keszthely, Siófok, Tihany, Balatonfüred: ezek a helyek egyszerre elérhetővé és összekapcsolhatóvá váltak. A hajó rendszeresen szállított utasokat, postát, kisebb árukat – boroshordókat, halat, terményeket.
A nyári szezonban nőtt a vendégforgalom: a Kisfaludy révén nemcsak nemesek és gazdag polgárok, hanem egyre több „középosztálybeli” is megengedhette magának a balatoni pihenést. Egyre több helyen épültek vendégfogadók, csárdák, sétányok, fürdőházak – elindult a balatoni turizmus, mely máig él.
1848 – amikor a Balaton háborús zóna lett
A forradalom és szabadságharc kirobbanásakor a Balaton már működő közlekedési színtér volt. A déli parton nem volt még vasút, az utak gyakran járhatatlanok voltak. A Kisfaludy gőzös így kulcsfontosságú szerepet kapott a hírek, parancsok, sebesültek és utánpótlás gyors mozgatásában.
A hajó gyakran szállított honvédtiszteket, leveleket, hadi anyagot – például lőport Siófokról Keszthelyre. A parancsnokok gyorsabb döntéseket tudtak hozni, mert a Balatonon keresztül a gőzös napok helyett órák alatt továbbította az információt.
A vadászat – bujkálás, csel, szerencse
Amikor a császári hadvezetés felismerte a hajó jelentőségét, parancsot adtak annak lefoglalására vagy elsüllyesztésére. 1849 tavaszán osztrák járőrök jelentek meg a tó partján, sőt, állítólag kisebb, bevetésre alkalmas csónakokat is vízre bocsátottak, hogy felkutassák a hajót.
A Kisfaludy kapitánya, Bíró Pál, azonban előrelátó volt. A gőzöst gyakran éjjel közlekedtették, nappal pedig elrejtették. A Tihanyi-félsziget nádasaiban és a Szigliget melletti öblökben lekapcsolták a gőzgépet, hogy a füst ne árulja el őket. A környékbeli halászok figyelmeztették a legénységet a közeledő katonákra – a balatoni emberek összefogtak a hajó megmentéséért.
Egy korabeli visszaemlékezés szerint egyszer a császáriak már majdnem rátaláltak: „Már hallani lehetett a bakancsok csattogását, mikor Bíró úr parancsára csendben beljebb vontuk a hajót a nádasba. Egy kisfiú a partról síppal jelezte, ha tiszt közeledett.”
A Kisfaludy végül soha nem került ellenséges kézre. A szabadságharc leverése után lefoglalták, de 1850-től újraindult a közlekedése – immár katonai ellenőrzés mellett.
A gőzhajó öröksége – és utolsó évei
A Kisfaludy egészen 1887-ig szolgálta a Balatont, majd leszerelték, és alkatrészeit más hajókhoz használták fel. Azóta több új gőzös, majd dízelmotoros hajó is követte, de ő volt az első, aki felszántotta a magyar tenger tükrét.
Balatonfüreden ma is látható az emléktáblája, és modellje a hajózási múzeumban. A Kisfaludy nemcsak mérnöki teljesítmény, hanem egy korszak szimbóluma: amikor a Balaton először nem határ, hanem összekötő kapocs lett.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
