Túl az ideológián: a bergen-belseni "magyar tábor" története

2026. február 16. 11:41

A holokauszt történetében Bergen-Belsen neve legtöbbször a felszabaduláskor készült sokkoló felvételekkel és Anne Frank halálával forrt össze. Szécsényi András PhD, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) tudományos munkatársa azonban a Jaffa Kiadónál megjelent könyvében arra világít rá, hogy a lágerrendszeren belül az SS egészen egyedülálló, paradox szerepet szánt ennek a tábornak. A náci vezetés ugyanis – a hasznosság elvét cinikus módon az ideológiai megsemmisítés fölé emelve – titkos tárgyalásokba kezdett arról, hogy egyes „értékesnek” ítélt foglyokat semleges országokban élő német állampolgárokra vagy árukra cseréljenek.

A kötet részletesen elemzi azt a folyamatot, ahogy 1943-ban, még a tömeges magyarországi deportálások előtt megkezdődött a „cseretábor” (Vorzugslager) koncepciójának kialakítása és a későbbi transzportok szervezése. A szerző kutatásai nyomán kirajzolódik a tábor speciális szektora, az Ungarnlager, ahová 1944 második felében több hullámban érkeztek a magyarországi zsidók.

A könyv elkülöníti és részletesen tárgyalja az idekerült csoportokat: kezdve a legismertebb, úgynevezett Kasztner-csoporttal, akiknek tagjai végül valóban kijutottak a semleges Svájcba, egészen a kevésbé szerencsés kontingensekig. Utóbbiak közé tartoztak az alföldi zsidók csoportjai, a budapesti transzportok utasai, valamint azok, akiket Auschwitzból hoztak át, és akiknek sorsa már nem a megmenekülés, hanem a drámai körülmények közötti túlélésért folytatott küzdelem volt a rabszolgamunkát végzők mellett. Bár a „táborba kerülés” kifejezés eufemisztikusnak tűnhet, a szerző hangsúlyozza: a magyar államigazgatás és a megszálló német hatóságok együttműködésének eredményeként erőszakkal elhurcolt, jogaiktól megfosztott magyar állampolgárokról van szó.

A kötet egyik legnagyobb erőssége és módszertani újdonsága, hogy a száraz tábortörténeti adatok helyett az egyéni perspektívára helyezi a hangsúlyt. Szécsényi András a „történelem alulnézetből” megközelítést alkalmazva elsősorban a túlélők egodokumentumaira – korabeli naplókra, levelekre, memoárokra és oral history-interjúkra – támaszkodva rekonstruálja a mindennapokat. A könyv választ keres arra, kik voltak ezek az emberek, hogyan próbáltak életben maradni a szögesdrótok mögött, és miként élték meg, hogy „faji okokból” kirekesztették őket saját hazájukból.

A kutatás nem ér véget a tábor felszabadításával. A szerző nyomon követi a túlélők sorsát a háború utáni hónapokban is: a svédországi rehabilitációs táborokban töltött időszakot, a hontalantáborok világát és a hazatérés viszontagságait. A Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság (DEGOB) adatai alapján a könyv bemutatja, hogy 1945 nyarán és őszén milyen ütemben érkeztek vissza a túlélők Magyarországra; volt olyan időszak augusztusban, amikor a napi hazatérők száma a 7-800 főt is elérte. Ugyanakkor kitér azokra is, akik – látva az újrakezdés nehézségeit vagy a trauma súlyát – már nem kívántak visszatérni egykori hazájukba.

Szécsényi András, a kötet szerzője a 20. századi magyar történelem, ezen belül a holokauszt személyes, mindennapi történeteinek elismert kutatója, munkásságát 2024-ben Ember Mária-díjjal ismerték el. Korábbi művei (Kismama sárga csillaggal, Lágerutazás) során is kiemelt figyelmet fordított a vészkorszak utóéletére és emlékezetpolitikai vonatkozásaira. Jelenlegi kötete nemcsak a szűkebb szakma, hanem a téma iránt érdeklődő nagyközönség számára is alapvető munka, amely segít megérteni a magyar holokauszt egyik legsajátosabb fejezetét.

Szécsényi András: Csereláger - Magyar zsidó deportáltak Bergen-Belsenben és azon túl (1944-1945), Jaffa Kiadó, Budapest, 2025, 335 oldal, 4999 Ft