Tudósítóként és hadvezérként is páratlan volt Éber Nándor tevékenysége
2024. június 27. 09:50 Pete László
Garibaldi oldalán
1860. április 17-én lapja arra szólította fel, hogy járjon utána a szicíliai helyzetnek: mi a helyzet a felkeléssel, amelyről csak szórványos, ráadásul egymásnak ellentmondó hírek érkeznek. Elhatározta, hogy felkeresi a Genovában tartózkodó és sereget gyűjtő Garibaldit, akit néhány hónappal korábban, Alexandre Dumas társaságában, már meglátogatott.
Éber május 4-én érkezett Genovába, és Garibaldival folytatott beszélgetéséről már aznap beszámolt Klapka Györgynek: „Ami a tervét illeti, az egésznek nincsen még árnyéka is. Két gőzöst fogadtak fel, és ezeken akarnak menni... Egészen vaktában mennek, még jó tervrajzok sincsenek. Ma láttam az Öreget, és valami eszméket adtam neki. Ők ott Trapani mellett akartak kikötni, mintha arra nem lenne annyi gőzös, mint Palermón felül. Én azt javasoltam, hogy Mazara és Girgenti közt valami öbölbe szálljanak, és innét egy nap alatt a hegyekben lehetnek... Ők ma estve akarnak indulni, és az egész város telve a tervökkel, senki másról nem is beszél. Ugyan csak beszélhetnek szerencséről, ha sikerül a dolog.” Maga Éber úgy döntött, hogy Nápolyból követi az események alakulását, és csak a partraszállás után folytatja útját a szigetre.
Garibaldi május 26-án érkezett meg katonáival a szicíliai főváros közvetlen közelébe, Gibilrossa mezejére. Éber részletesen ismertette a nápolyi csapatok városbeli elhelyezkedését, majd rámutatott, hogy a védelmi vonal leggyengébb pontja éppen Gibilrossával szemközt, a Porta S. Antonino és a Porta Termini között található. Az igen hasznosnak bizonyuló ismeretek birtokában a haditanács az azonnali támadás mellett döntött.
Miután június 19-én megérkeztek az első hajók, amelyek Giacomo Medici vezetésével újabb önkénteseket hoztak Genovából, Garibaldi hozzáfogott a további hadműveletek végrehajtásához. Garibaldi megbízásából, június 27-én Villafratiban Éber Nándor vette át a dandár feletti parancsnokságot dandártábornoki ranggal, Türr betegsége miatt. Éber nehéz és kényes döntési helyzetbe került: hogyan egyeztetheti össze tudósítói állásából következő kötelezettségeit a felelős dandárparancsnoki szereppel, amely utóbbit ráadásul egy olyan seregben vállalt, amely egy hivatalosan elismert állam ellen támad.
Tudta, hogy hat éve tartó, sokak által irigyelt, ráadásul igen jól jövedelmező tudósítói állását kockáztatja, de a mindig is vallott elveiből egyenesen következő szabadságszeretet nem tette lehetővé, hogy visszautasítsa az általa amúgy is csodált Garibaldi felkérését. Elvállalta tehát a parancsnokságot, de az újságírói karrierről sem akart lemondani. Anélkül, hogy értesítette volna munkaadóit újonnan vállalt szerepéről, továbbra is folyamatosan küldte a tudósításokat. Palermói eltávozását azzal indokolta, hogy különösebb fővárosi esemény hiányában tesz egy körutat a sziget belsejében, és az ott tapasztaltakról tájékoztatja a lap olvasóit. Még azt is hozzátette, hogy a 2. dandár útvonalát követi, de kinevezését titkolva, a dandárparancsnokról egyes szám harmadik személyben írt.
Éber katonai szerepvállalása időközben Londonban is ismertté vált, és kitűnő szicíliai tudósításai sem mentették meg a felelősségre vonás alól. A The Times igazgatója augusztus 1-jei levelében figyelmeztette, hogy az ő feladata nem Szicília felszabadítása, és felszólította, hogy válasszon az újság és a katonai ambíciók között, mivel a The Times tudósítói állása egész embert kíván. Éber azonban tisztában volt tudósítói munkájának értékével: úgy vélte, a lapnak sokkal több érdeke fűződik a megbízás fenntartásához, mint neki magának.
Klapkának írt levelében megjegyzi, hogy például a palermói tudósítása megjelenésekor ötezerrel több példányt adtak el. Augusztusban már nem volt olyan nehéz számára a döntés, mint június végén. Azon túl, hogy egyre szorosabb kapcsolat fűzte a mind jobban csodált Garibaldihoz, a kalabriai átkelés idején az expedícióban résztvevő magyarok között egyre erősödött az a hit, hogy Nápoly elfoglalása után Róma, majd Velence következik, akkor pedig az osztrákok elleni háborúban újra lehetőség nyílik Magyarország függetlenségéért harcolni. Végül a The Times igazgatója engedett.
Az idős Klapka György
Éber nem mondott le tehát a dandárparancsnokságról, katonáit, akiknek száma ekkor már meghaladta a 3000 főt, augusztus 25-én Messinából a félszigetre vezette, majd szeptember 11-én bevonultak Nápolyba. Garibaldi már másnap S. Mariába vezényelte Ébert a dandárral együtt, ahol az elővéd parancsnokaként nézett szembe a Capuában összpontosuló Bourbon csapatokkal.
A gyors sikerek hatására időközben kiéleződött a helyzet a meghódított területek jövőbeni sorsát illetően. A radikálisok, Mazzinivel az élen, a köztársaság kikiáltását követelték a piemonti annexióval szemben. Éber azt a többségi véleményt támogatta, amely Garibaldi eredeti elképzeléseinek is megfelelően, Dél-Itália felszabadítását II. Viktor Emánuel jogara alatt képzelte el. Garibaldi a két tábor között őrlődött. A vitát azonban egy időre félre kellett tenni, mivel közeledett a döntő ütközet.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
