Trója felfedezése indította dicstelen jelenkori útjára az addig szerencsét jelentő horogkeresztet
2020. június 12. 18:02 Múlt-kor
A szvasztika, azaz a 90 fokban hajlított ágakkal bíró kereszt fontos szimbólum több egykori és ma is élő hitrendszerben egyaránt. Az idők során jelképezte többek között a jó szerencsét, a teremtés végtelenségét és a legyőzhetetlen, forgó Napot. Hogyan lett mára a nyugati világ számára a nácik által elkövetett borzalmak – sok helyen törvénnyel tiltott – jelképe?
A lelkes felfedező
A történet az utókor által – helyesen – dilettánsként elkönyvelt, ám a modern régészet kialakulásában mégis fontos szerepet játszó, az ókor iránt rajongó német üzletemberrel, Heinrich Schliemann-nal kezdődik.
Schliemann 1868-ban a Földközi-tenger körüli útba kezdett, mindössze Homérosz Iliászának egy példányával felszerelkezve, hogy az alapján megtalálja Trója legendás városát.
Több év sikertelen keresés után már feladni készült, amikor egy brit amatőr régész, Frank Calvert a rejtélyes Hisarlik nevű dombot javasolta neki Törökország égei-tengeri partján.
A többi már történelem: az 1870-es évek folyamán Schliemann számos rétegnyi emberi jelenlét nyomait találta meg, a legalsó, legkorábbiról – tévesen – megállapította, hogy Trója romjait rejti (a régészek és történészek ma már egyetértenek abban, hogy a történelmi Trója, illetve Ilion itt feküdt, a pontos réteget illetően azonban továbbra is viták folynak – annyi biztos, hogy a legkorábbiak túlságosan régiek ahhoz, hogy a homéroszi Trójával egyezzenek).
Schliemann a rengeteg ékszer, valamint bronz-, ezüst- és aranykincs mellett körülbelül 1800 különös szimbólumot talált a lelőhely különböző felületein.
A számos nyelven „horogkereszt” néven ismerté vált jelkép ősi elterjedtségére hamar fény derült, és Schliemann úgy gondolta, egy európai őshit jelképét találta meg.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
