Tragikus merényletek kísérték végig a Nehru-Gandhi dinasztia uralmát Indiában
2020. november 28. 08:34 Paul McEvans
Áruló testőrök
A fiát gyászoló Indira Gandhi eközben olyan problémával találta szembe magát, amely végül az életébe került. Az északnyugat-indiai Panzsáb államban élő, a XV. században alapított szikh vallást követő radikálisok saját, az Indiában megszokott nyelvi helyett vallási alapon megszervezendő államuk, Khalisztán létrehozására irányuló törekvései alapvetően ásták volna alá India törékeny egységét, ezért a kormányzat nem engedhetett a követeléseknek.
A központi kormány és a szikhek közötti ellentét fokozatosan éleződött ki. 1982 szeptemberében a rendőrség egy pandzsábi tüntetés során 34 szikhet tartóztatott le a tüntetési tilalom megszegése miatt. Ezt követően a rabokat szállító kocsiba belerohant egy vonat, s a letartóztatottak mindegyike életét vesztette.
Néhány héttel az eseményt követően felfegyverzett szikh militánsok törtek be Új-Delhiben a parlament épületébe. A rendőrséggel szembeni összecsapásokban négy szikh fegyveres életét vesztette, és mintegy 60 rendőr is megsérült. Közben megszaporodtak a szikhek hindukkal szembeni merényletei is, így Pandzsábot előbb közvetlen központi irányítás alá helyezték, végül pedig bevezették a szükségállapotot.
A szikhek militáns vezetője, Jarnail Singh Bhindranwale követőivel a legfontosabb szikh vallási szentélyben, az amritszári Aranytemplomban barikádozta el magát, és onnan irányította a kormányellenes akciókat. Miután a bent tartózkodók nem voltak hajlandók elhagyni az épületet, a hadsereg egységei 1984. június 5-én a Kék csillag hadművelet keretében megrohamozták a szentélyt, és fegyverrel számolták fel az ellenállást. Bhindranwale életét vesztette, az áldozatok pontos számát illetően azonban jelentősen megoszlanak a források. A feszültség a tetőfokára hágott.
Indira Gandhi testőrségének tagjai között két szikh férfi is volt, akiktől a miniszterelnöknek józan számítások szerint nem kellett volna tartania, ugyanis mindkét fiatal férfi a szikhek legalsóbb, szélsőségesektől távol álló kasztjához tartozott. A gyakorlat azonban rácáfolt az elméletre, a testőröket ugyanis vallási fanatikusok meggyőzték arról, hogy Gandhi a szikhek első számú ellensége.
Egyiküknek, az általában az éjszakai órákra beosztott Satwant Singhnek gyomorbántalmakat színlelve sikerült egy másik testőrrel elcserélnie a műszakját, így 1984. október 31-én reggel társával, Beant Singhgel lehetett, amikor Indira Gandhi 9 óra tájban elindult irodája felé. Az irodába történő átjárást biztosító kapunál járt, amikor Beant Singh háromszor hasba lőtte, társa pedig további harminc golyót lőtt rá a géppisztolyából. Gandhinak esélye sem volt a túlélésre.
A miniszterelnök, mintha csak hatodik érzékével megsejtette volna, a meggyilkolása előtti estén egy Orisza államban tartott nagygyűlésen a következőket mondta: „Ha az életemet a nemzet szolgálatában is kell feláldoznom, büszke leszek rá. (...) Minden csepp vérem új erőt ad a nemzetnek.”
Beant Singhet az indiai-tibeti határőrség két tagja agyonlőtte, Satwant Singhet pedig letartóztatták, és egyik társukkal, Kehar Singhgel együtt 1989. január 6-án kivégezték. A merényletet követően a feldühödött tömeg szikh templomokat gyújtott fel, számos, szikh tulajdonban lévő üzletet támadott meg, és még otthonokba is betört. A szikhek elleni pogromoknak a hivatalos adatok szerint 2800, más források szerint mintegy 8 ezer áldozata volt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
