Továbbra sincs egyértelmű magyarázat arra, miért repült Skóciába Rudolf Hess

2019. május 10. 12:38 MTI, Múlt-kor

Hess 1894. április 26-án született Alexandriában, és itt élt 14 éves koráig. Ottani környezete semmilyen befolyást nem gyakorolt rá, még arabul sem tanult meg. Csillagász akart lenni, de apja kívánságára kereskedelmi iskolát végzett. Az első világháborúban előbb önkéntesként harcolt, majd pilóta lett a légierőnél. A háborút követő zavaros időkben részt vett a bajor tanácsköztársaság leverésében, Münchenben sodródott Hitler mellé. A Führer oldalán minden nehézség közepette kitartott. A balul sikerült 1923-as sörpuccs után együtt raboskodott vezérével, aki neki mondta tollba a Mein Kampfot.

A nácik 1933-as hatalomra jutását követően a Führer helyettese, személyi titkára és biztonsági főnöke, Hitler és Göring után a náci hierarchia harmadik embere lett. A vezetőtársaitól eltérően elegáns megjelenésű, mindig udvarias, de politikailag kevésbé tehetséges Hess azonban fokozatosan marginalizálódott, a második világháború kitörése után pedig még inkább háttérbe szorult.

1941. május 10-én éjszaka váratlanul Skóciába repült, és tárgyalásokat ajánlott a brit vezetésnek a különbékéről. A lépés háttere ma sem ismert: lehet, hogy mellőzöttségét szerette volna kompenzálni egy diplomáciai sikerrel. Arról is vita folyik, hogy a Hesst tüstént elmebajosnak minősítő Hitler tudott-e útjáról; az sem kizárható, hogy tényleg megőrült. A britek kihallgatták, majd miután konstatálták, hogy nem rendelkezik értékes katonai információkkal, őrizetbe helyezték a háború végéig (Hess volt a Tower utolsó politikai foglya), tárgyalásokról szó sem esett.

A nürnbergi perben az emberiesség elleni bűncselekmények és a háborús bűncselekmények vádja alól felmentették, de bűnösnek találták a béke elleni bűncselekmények és összeesküvés vádpontjában, s életfogytiglani börtönre ítélték. Angliai fogsága alatt Hess amnéziát tettetett, de a tárgyalásra emlékezete "visszatért", az utolsó szó jogán azt mondta: "Nem bánok semmit".

A berlin-spandaui börtönben fogolytársai sorra kihaltak vagy kiszabadultak mellőle, 1966 után ő maradt a hatalmas személyzettel őrzött fogház egyetlen rabja. A külvilágtól hermetikusan elzárták, látogatót nem fogadhatott, interjút nem adhatott. Halálát sokan a 20. századi történelem egyik legnagyobb rejtélyének tartják. A hivatalos verzió szerint 1987. augusztus 17-én csak néhány percre hagyták magára, de ez elég volt ahhoz, hogy a 93 éves aggastyán egy elektromos kábel segítségével önkezével vessen véget életének. Bár a boncolás során megállapították, hogy Hess valóban öngyilkos lett, sokan a briteket sejtik a náci vezető halála mögött.

A britek sokak szerint igyekeztek mindenáron megakadályozni Hess kiszabadulását. Az elmélet hívei állítják, Hess a britekre nézve kompromittáló információkkal állhatott volna a nyilvánosság elé. A gyanút erősíti, hogy az idős náci vezető éppen akkor lett öngyilkos, amikor a szabadon bocsátásától sokáig vonakodó szovjetek is hajlandók lettek volna kegyelemben részesíteni. Az öngyilkosság-verziót elutasítók szerint Hess leromlott egészségi állapota miatt eleve nem lett volna képes megölni magát, búcsúlevelét pedig valójában 1969-ben írta. Egy nemrég nyilvánosságra hozott, a Scotland Yard 1989-es nyomozása során keletkezett dokumentum szerint a korábban a spandaui börtönben orvosként tevékenykedő Hugh Thomas két brit titkosügynököt nevezett meg a merénylet elkövetőiként, ám az ügyészség megszüntette az ügyben a nyomozást.

A rejtélyes repülésével kapcsolatban is virágzanak az összeesküvés-elméletek. Az egyik szerint a brit titkosszolgálat csalta Angliába, hogy a náciellenes propagandában használják fel. Egy másik szerint a nácik már úton Angliába lelőtték, helyette hasonmás érkezett meg. Minden elméletben közös, hogy a hasonmást ítélték el, és ő ült négy évtizedig börtönben; "amnéziája" arra szolgált, hogy ez ne derüljön ki. Ami újabb kérdést vet fel: mi késztette a hasonmást arra, hogy élete végéig vállalja szerepét?